Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

NYÍREGYHÁZA

HATÁRHASZNÁLAT ÉS GAZDÁLKODÁS NYÍREGYHÁZÁN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN Nyíregyháza határának településformája, csoportos bokortanyáival az alföldi, nagyhatárú helységekre jellemző tanyás településformán belül ma is különleges típust jelent. Az eltérés az első felületes megfigyelés alapján inkább formai, mint lényegi jellegűnek látszik. Formainak annyiban, hogy a nyíregyházi határon és a vele érintkező puszták egy részén a paraszttanyák - az Alföld egyéb tanyás tájaitól eltérően - nem egyedileg, nem egymástól elszigetelten települtek, az egyéni használatban levő, tagosított birtok egyik sarkában, hanem csoportosan, egymás közelében, bizonyos tervszerűséget és zártságot mutató településformában. Az alföldi tanyák legáltalánosabb településrendszerét a mérnökileg szabályosan kimért úthálózat jellemzi: a lakóházak és gazdasági épületek a határt átszelő utak mentén, a szabályos, négyszögletes parcelláknak a dűlőkhöz közelebb eső végén, laza soros településformában állanak. Minden tanya, a hozzája tartozó birtokkal szoros egység, a lakóhely és üzemhely együttese, formailag azonban egyedi és magános település. A nyíregyházi csoportos tanyás település területén - a főközlekedési utaktól eltekintve, a szabályos úthálózat ismeretlen; a határbeli utak nyomvonalát az egyes csoportos települések tartozékát jelentő, az egyedi tanyáknál jóval nagyobb terjedelmű parcellák határvonalai szabják meg. A lakóházak és tartozékaik nem az egyes szántóföldi parcellákon, hanem egy-egy nagyobb parcellatömb egyik részén, egymás mellett, meghatározott rendszer szerinti csoportokban állanak. A csoportos tanya telke és határbeli tartozéka térbelileg is elkülönül egymástól. Olyan ez, mint a falubeli lakótelek és a határbeli szántóföld kettőssége. A magyarországi településformák kutatói a nyíregyházi határ településrendszerének ezt a sajátos vonását már régen észrevették, le is írták, sőt eredetét is kutatták. Mindenesetre mint különleges településformát tartják számon.' Ma már az említett kutatások eredményeként annyit bizonyosan tudunk, hogy a tipológiai eltérés a településformában nem új keletű, megvolt ez már a XVIII. század végén is. A különlegesség és az eltérés ugyancsak több feltevésre és magyarázatra adott okot. Ezek közül legkézenfekvőbb volt a településrendszert kialakító szlovák telepesek ethnikai sajátosságaiban és eredeti lakóhelyükön eléggé ismert hegyi állattartó szállásaiban keresni az analógiát. Véleményünk szerint 1 Első ismertetője Simkó Gyula, 1909. E tanulmányát kiegészítve ismét megjelentette: SIMKÓ, 1924.; A 20-as és 30-as években Györffy István is foglalkozott a kérdéssel. (Vö. GYÖRFFY I., 1942. 231-237 és GYÖRFFY I., 1943. 73.) Végül igen behatóan és részletesen Nyíregyháza néprajzának monográfusa Márkus Mihály (1943) elemezte a nyíregyházi tanyatelepülés kialakulását. Ennek ellenére bizonyos részletek megvilágítatlanok maradtak.