Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
szervezői kezdeményezéséhez fűződik a jonatán alma egyik legveszedelmesebb betegségének, a lisztharmatnak - mint terméskorlátozó tényezőnek - az elhárítása megfelelő metszéssel. Az úgynevezett szabolcsi metszésmódot világviszonylatban ő kísérletezte ki és először ezen a hazai tájon honosították meg. A téli tanfolyamok sikerét - Nagy Sándor megemlékezése szerint - az is elősegítette, hogy akik ezt elvégezték, az akkor általános 80 filléres napszám helyett a tavaszi munkák idején a négy-öt pengő napszámot is megkapták. Az almáskertek területe azonban már a második világháború előtt kilépett a Szamos árterületéről és kiterjedt a szántóföldekre is. A terület növekedésére jellemző néhány adat: Az almáskertek nagysága (kh) 1935 1942 Csenger 83 163 Komlódtótfalu 80 139 Szamostatárfalva 3 63 Hermánszeg 21 68 A gyarapodás legnagyobbrészt a kis- és törpegazdák érdeme, akik egy-két holdnyi jonatánt, kisebb mértékben húsvéti rozmaringot, londoni pepint és aranyparment telepítettek. A jonatán almáért akkor is 80-100 százalékkal nagyobb árat lehetett ott elérni, mint egyéb almafajtákért. Az almáskertek telepítésének újabb rohama az 1950-től kezdődő évekre esik. A földreform során az addig földtelen feles és konvenciós kertészek és napszámosok nagy részének is jutott némi kevés föld. Az ügyesebb újgazdák nyomban ültettek egy-két hold almát. Ettől kezdve a telepítés állandóan folyik, Csengerben 1951 és 1960 között a kertek területe 202 holdról 580 holdra, Szamosangyaloson 14 holdról 322 holdra nőtt. Az egész csengeri járásban a jelzett időben a kertek területe 1431 holdról 3307 holdra növekedett. Komlódtótfalun, Szamostatárfalván, Szamosbecsen a határ 17-23 százaléka már szakszerűen telepített almáskert. Az árugyümölcsösök nagy része ma már nagyüzemi művelésben van. Az újabb rendelkezések szerint ugyan a Szamos mentén a gabona- és takarmánytermesztésre s magtermesztésre kiválóan alkalmas szántóföldön már nem szabad többé gyümölcsfát ültetni, hanem csupán az árterekre, a fák száma azonban a ház körüli kertekben és a felszabaduló gazdasági udvarokban állandóan növekszik. Ma már ezekben a falvakban nincsen olyan lakos, akinek öt-tíz almafája ne volna. A termőfák az időjárástól, a metszéstől és a gondozástól függően jó termésű
