Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A TISZAVASVÁRI REFORMÁTUS TEMPLOM A mai tiszavasvári (régebben büdszentmihályi) református templom közvetlen környezete, alaprajza, stíluselemei, méretei, külső és belső formája következtében, Szabolcs-Szatmár megye egyik legérdekesebb ilyen-nemü építménye. Mai alakjában ugyan 200 évesnek sem mondható, de a XVIII. században három ízben végrehajtott átépítése és bővítése egy korábbi, már a XIII. század végén is fennállott templom alapfalainak részbeni felhasználásával történt. Az átépítések és bővítések egyes fázisait ismerjük, a rendelkezésünkre álló levéltári adatokból az ősi templom méretei is megállapíthatók. Sajnos, a XVIII. századi bővítéseket végrehajtó mesterek közül csak egynek ismerjük a nevét, ami azért nagy kár, mert e században végzett toldások és átalakítások méretei, technikai megoldásai arról tanúskodnak, hogy e névtelen mesterek tudása bizonyos vonatkozásokban meghaladta a szokványos vidéki építőmesteri szintet, stílusérzékük azonban nem tartott lépést a mesterségbeli tudásukkal, ami szintén nagyon jellemző ebben a korban a provinciális építőművészetünkre. Ennek ellenére az építés egyes fázisainak feltárása jellemző fényt vet a XVIII. század második felében az alföldi építőművesség színvonalára. A mai templom alaprajza szabálytalan kereszt, a kereszt szárait a nyugati homlokzathoz csatlakózó torony, az északi oldalon a főhajó kereszttengelyében elhelyezett, a templomtesttel egy magasságú porticus, a délkeleti oldalon a kereszttengelytől kissé nyugatra eltolt, a főfalak magasságánál kissé alacsonyabb másik bejárati csarnok alkotják. A főhajó hossztengelye kissé szokatlan tájolású, mert a szokott K-Ny-i iránytól észak felé 40°-al elhajlik és így nagyjából az ÉK-DNY-i iránynak felel meg. A torony sem áll pontosan a homlokzat középvonalában, hanem a DNy-i sarok felé aránytalanul eltolódott. A sokszorosan megtört falsíkok, főleg az északi oldalon és a homlokzat középvonalától dél felé eltolt torony elrendezésével elárulják, hogy többszöri, egymástól független átépítés következtében keletkeztek. Ezt a feltevést alátámasztja a templom belső térbeosztása is. Az alaprajz szerint egységesnek látszó 27,65 m hosszú és 13,40 m széles, a nyolcszög három oldalával záródó hajó tulajdonképpen két különálló részből áll, ezek szerkezetileg is elválnak egymástól. A főhajó egész északi oldalán 4,90 m szélességben emeletes karzat húzódik végig, amelynek a főhajó felé négy-négy, különböző átmérőjű boltíves nyílása van. A karzat földszintjét csehsüveg, emeleti terét pedig gömbsüveg boltozat zárja le. A boltívek három, vaskos nyolcszögü pillérre, s a keleti és nyugati falból kiugró, hasonló alaprajzú felpillérekre támaszkodnak. A főhajó keleti végében 3,40 m szélességű földszintes orgonakarzat húzódik, két nyílású lapos boltíve négyszögletes téglapillérekre támaszkodik. A főhajó
