Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

szőnyeges kastélyban. A nádtetős, sövényfalas, sárral tapasztott kúriákat legfeljebb a gazdasági épületek nagyobb bősége emelte ki a hasonló jobbágyházak sorából. Például a csicseri Ormos család két ága ugyan bőségesen adott alispánokat két vármegyének is, mégis megosztozott a Komoróban levő udvarházon és telken. A leltár szerint a telken állott egy lakóház, „jó sindely alatt levő két szoba, benne egy kis oldalház, két oldalkamara; az udvaron egy élésház, alatta pince; egy sütőház; ököristálló az udvaron, egy marhaakol és egy borjúól, méhkelencnek való épület, de ez még nem készült el; a csűröskertben egy jó csűr; egy jégverem; azonkívül két kis kert, amelyek is az udvarházzal jó sövénykerítéssel vannak körülvéve". A házbeli ingóságok is szerények voltak, egy jómódú jobbágycsalád hagyatékában is ugyanezeket találjuk. Napkoron 1945-ben még állott az a 140 éves kúria, amelynek építését Kállai András 1913-ban írott emlékezésében, nagyapja barátjának elbeszélése nyomán megörökítette. Öreg barátja gyakorta mesélte néki: „Nagyapád még abban a kis nádas házban lakott mint fiatal házasember is, amely a kapu mellett háttal áll az uccára. Kettőjüknek még megjárta volna ez a szerény hajlék, amely összesen két szobából és egy pitvarból állott, de már három gyermekük is volt, és ezért elhatározta Imre barátom, hogy új házat épít, és a fundamentum letételére engem is meghívott. Összegyűltünk tehát annyian 1813. április 13-án, ahányan az egyik szobában megfértünk. Nagyapádék a három gyermekkel a másik szobába húzódtak. Másnap reggel aztán megkezdődött az ünnepély. Mi, vendégek, nagyanyáddal a ház előtt székeken foglaltunk helyet, míg nagyapád az istálló előtt állította fel a béreseit, mindegyikük kezében és vállához támasztva egy seprű, a svadronos kapitány pedig a sor előtt, csákó a fején, és bot a kezében... Egy-kettő! Egykettő! Masírozz előre! Balra tekints! - szalutáltak nekünk, imára vezényelve, térdre borulva, velük együtt elmondottuk a Miatyánkot, ismét vezényszóra és ütemszerűen tisztára seperték az építendő ház helyét. Akkor nagyapád elővette a malteroskanalat, kiöntötte a sárt az előre kijelölt helyre, és ráillesztette az első vályogot. Ez volt a fundamentum letétele annak a háznak, amelyben most vagyunk. Te is itt születtél, ahol a megye színe-java sok jó időt töltött. " Az alapozás nélkül a földre rakott vályogból épült ház száz éven át rangos kúriának számított! Az alföldi háztípus A parasztház és a szerényebb, hasonló kúria között tehát inkább méretekben, mint cifraságokban volt itt eltérés. A tájon már a XVI. században kialakult a máig dívó alföldi ház típusa. Ez két, általában azonban inkább három helyiségből állott. A ház hosszanti oldalán középen nyíló ajtó a pitvarba vezet. A pitvar hátsó