Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A megismételt levéltárvizsgálatok (1806, 1811, 1818, 1821, 1832) alapján megállapítható, hogy az elintézett, tehát irattárba kerülő iratok lajstromozása körül lemaradás nem volt, az elhalt, vagy lemondott hivatalnokoknál lévő iratok átvételére is nagy gondot fordítottak, de a lajstromozás e rendszere mellett nem állapítható meg, hogy egy-egy ügyben keletkezett minden irat - főleg, ha évek hosszú során áthúzódó ügyekről volt szó - meg is maradt. AII. József által elrendelt iratkezelési eljáráshoz képest ez a módszer nagy visszalépést jelentett.38 A levéltár állapotát legrészletesebben az 1821-ben befejezett, két éven át tartó vizsgálat alapján ismerjük. A vizsgálat során a küldöttség minden egyes lajstromozott iratot a kezébe vett, a hiányokat tételesen megállapította, és intézkedett a hiányos, megrongálódott, vagy nehezen olvasható akták lemásoltatásáról is. Ez utóbbi határozatot - bár végrehajtását megkezdték - sohasem hajtották végre, mert az 1836-i közgyűlés által megállapított 25 garas napidíj mellett felvett tb jegyzők, ügyészek és esküdtek „mikor a régi oklevelekhez értek, megakadtak, mert nem voltak képesek azokat elolvasni és belőlük alkalmas kivonatokat készíteni", a nehéz és szemetrontó munkát nem is vállalták. Ezen nem segített a napidíj 2 forintra való emelése sem; a másolás ezután sem haladt. 39 A levéltár 1790-1849. évi anyagának rendezettsége, áttekinthetősége az említett okok miatt sem mélységben, sem rendszerességében nem hasonlítható a Schemberger által rendezett, vagy a II. József-kori előírások szerint lajstromozott 1788-1789. évi iratok állagaihoz. Habár ez utóbbi is hiányos volt az iratokban előforduló helynevek nyilvántartása tekintetében, az 1790 utáni korszak irataiban a kutatót lépten-nyomon meglepetések érik. A hely- és névmutatók - ha vannak is - megbízhatatlanok, de a kutató afelől sem lehet bizonyos, hogy egy-egy iratcsomóban nem lappang-e nem odatartozó, az elenchusban nem is szereplő személyre vagy tárgyra vonatkozó irat. Pedig ebben az időben már archivariusoknak nevezett regestratorok is működtek. Munkájuk nagyobb részét már nem az iktatás tette - mint a II. József alatti rendszerben -, hanem a mai értelemben vett irattározás. A Schemberger által kezdeményezett két iratsorozat, és az Acta sorozaton belül a három állag (Acta politica, juridica vagy judicialia, criminalia) továbbra is megmaradt. A XIX. század elején két kisebb rendezésről is tudunk. Külön tartották nyilván a helytartótanács körrendeleteit 1806-1814. évekből (most IV. A. 38 A levéltár állapotáról szóló jelentés Uo. IV. A. 1. Fasc. 6. No. 266. 1806. 1811-ből és 1818-ból IV. A. 20. 1. rsz. 1811. és 1818., a levéltár hiányára IVA. 1. Prot. 36. Fol. 335-336. No. 1976, 1977. 1832.; Prot. 37. Fol. 10. No. 26. 1833.; Prot. 40. No. 1484. 1836.; A nagyobb tömegű iratátadásra Prot. 35. Fol. 9. No. 43. 1831.; Prot. 39. Fol. 721. No. 1653. 1835.; Prot. 45. No. 1243. 1841. és IV. A. 20. 1. rsz. 1844. 39 A vizsgálati jegyzőkönyv Uo. IV. A. 1. Fasc. 21. No. 1285 1/2, 1821, a másoltatás Fasc. 20. No. 1202, 1820. és Prot. 47. Fol. 367. 1843.
