Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A II. József által elrendelt közigazgatási és bírósági szervezet felépítésének megfelelően az igazgatási ügyeket intéző megye és a bíróság, a judicium subaltern um külön-külön regestratort kapott. A bírósági lajstromozó és irattáros Oláh Mihály évi 200 forint fizetést húzott. Mellette két kancellista dolgozott, évi 100-100 Ft. fizetéssel. Ezek egyike (1788. febr. 1-től) később, 1791-1806 között a megye levéltárosa volt. 36 A közigazgatás iratait 1787-től (közelebbi dátum nem állapítható meg) Hriankay János vezetésével két napidíjas tartotta rendben; Margittay Sámuel (1788. dec. 1-től) és Szűcs János, majd ez utóbbi helyébe lépő Szunyogh Ádám (1787. aug. 2. - 1788. szept. 8.), és őutána 1789 végéig Jármy Ábrahám. A Szabolcs megyével egyesített Hajdú kerület levéltárának rendezetlen régi és folyó iratait 1788. május - 1789. október között hárman; Nagy József, Rácz Zsigmond és Zékány József rendezték. 3 ? II. József rendszerének bukásával a két évig fennállott iratkezelés is megszűnt. A helyreállított vármegye ismét egyesítette az igazgatást és igazságszolgáltatást. A II. József által elrendelt iktatásszerű lajstromozás - amely az irattározást is magába foglalta - megszűnt, és csak az irattározás maradt meg, azaz az ügyiratokat csak befejezésük után - sokszor évek múlva -vették lajstromba. Az ügyeknek igazgatási és bírósági jellegük szerinti szétválasztása is megszűnt, bár ettől kezdve jött gyakorlatba, hogy a törvényszéki ülések az igazgatási ügyeket tárgyaló generalis congregat/óktól elkülönültek. AII. József előtti iratkezelési rendszerre való visszatéréstől 1790-től 1849-ig a befutó ügyek iratainak rendszeres és központi nyilvántartásáról nincsen szó, de az 1830-as évek elejétől a kisebb - a congregation kívül is elintézhető - ügyek önálló intézésével megbízott választott tisztviselők (az alispánok, a szolgabírák, a tiszti ügyész és az adószedő) ideiglenes nyilvántartó könyveket vezettek a hozzájuk érkező ügyekről. Ezekbe az iktatókönyv-szerű naplókba az iratokat sorszám és kelet szerint bejegyezték. A levéltárba azonban az ügyiratok csak végleges elintézés után kerültek, és a levéltári lajstromok nyilvántartása semmiféle kapcsolatban nem áll az említett alkalmi iktatókönyvek nyilvántartásával. Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra a nagyobb jelentőségű ügyekre, amelyek a közgyűlés, vagy a bíróság elé kerültek. Ezeket ugyanis kölcsönösen nyilvántartották, az aktákon a közgyűlési, vagy bírósági ülés jegyzőkönyvi száma, a jegyzőkönyvekben pedig a levéltárban elhelyezett iratok fasciculus és numerusjelzete mindig fel van tüntetve. Az irattárba helyezés az első ügyirat keletkezése után sokszor csak évek múlva következett be, az ügyben létrejött legutolsó irat elintézése után kapta meg az összeszerelt aktacsomó a megfelelő jelzetet. 36 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 1. No. 2. 1787. 37 Uo. Fasc. 20. No. 51. 1787.; Fasc. 24. No. 1., 15., 54, 63-68. 1788.; Fasc. 24. No. 19, 36, 1789.; Fasc. 24. No. 9, 28. 1788.; Fasc. 24. No. 25, 29, 48. 1789.
