Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

tart. Az alispánok, a névsorokból következtetve, kisebb birtokú nemesek, és eredetileg a comes udvarában az udvarbírói teendőket látták el, a nagyúr birtokán elő népek bírái voltak. A XIV. század közepén azonban akad köztük egy-kettő, aki a felbomló nemzetségek tagja volt. 1351-ben a Kállay családbeli Simon fia Imrét a főispán rokonának mondja. Az 1353—54-beli alispán, Vajai László nagyapja Báthori Bereck főispán volt.

14 Az alispánok általában több évig viselték tisztüket. Főispánjukhoz való viszonyukat Pető szatmári ispánnak officiálisával 1317-ben kötött szerződése mutatja. A szerződés szerint az megkapja a szatmári alispánságot, amíg az ura főispán marad. Fizetése két vámos hely, Szamosszeg és Kocsord vámjövedelme - nyilván a főispánt illető részről lehet szó -, vagy ehelyett az ura tárnoka lesz, kap 20 márkát és ruhát, valamint egy falut.

15 A négy nemes a comes bírótársai voltak; a nevük sem állapodott meg a XIV. század elején. Néhány évtized múlva azonban már az alispánok bírótársai, és nevük a latin terminus szerint judices nobilium. Elnevezésük magyar megfelelője (szolgabíró) még arra utal, hogy a király servienseinek voltak a bírái; csak a servienseknek az egységes nemesi rendbe való beépülése utána kapták későbbi nevüket. A fennmaradt csekély névanyagból következtetve - az oklevelek név szerint ritkán sorolják fel őket - még az alispánoknál is szerényebb birtokú nemesek lehettek.

16 A XIV század közepétől kezdve a megyei igazgatásban is megállapítható az írásos ügyintézés: az alispán és szolgabírák bírói tevékenységéről oklevelet állítanak ki. Éppen Szabolcs megyéből van rá bizonyíték, hogy a XIV. század első harmadában az okleveleket rendszeresen azonos írástudó - egyelőre még nem nevezik nótáriusnak - állítja ki. Sőt, még a szolgabírák saját pecsétjükkel mintegy megerősítették az alispán által kiállított oklevelet, amit azonban az joga csorbításának fogott fel.

17 A megyei autonómia fokozatos kialakulásának nyomon követése tárgyunk szempontjából nem lényeges kérdés, annyival is inkább, mert a nagybirtokosok a királyi adomány révén elnyert immunitás által mind magukat, mind a birtokaikon 14 1351-ben a két Dózsafinak két külön, a velük együtt főispáni tisztet viselő Berzethe Miklósnak ismét külön személy volt az alispánja: KÁLLAY, 1943. 884., 1067-1068., 1074-1075. reg.; Néhány évvel előbb ugyanegy évben három alispán is szerepelt: ZICHY, 1871-1931. II. 302., 307.; KÁLLAY, 1943. 1067., 1123., 1128., 1130. reg.; Az alispáni tisztség kialakítására vö.: WERTHNER, 1901. 7-54.; HOLUB, é. n. 137. és 30. jegyz.; Szabolcs megye alispánjainak nem hiánytalan névsora: PESTY, 1874. 132-135.; ezt kiegészíti: BOROVSZKY, [1900.] 434. '5 KÁLLAY, 1943. 72. reg.; Az oklevél pecsétjének körirata:,, SIGILL UM MA GISTRI PET HE V COMITIS DE ZATHMAR ", 16 1304: „judices in provincia Zabolch ", de már egy évvel később:,, nobilium judices de comitatu Zobouch": ZICHY, 1871-1931. I. 110.; KÁLLAY, 1943. 955. reg. "

7 ISTVÁNYI, 1937. 248.