Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

elején a megyeszervezet élén a király által kinevezett ispán (comes) állott, akinek igazságszolgáltatási tevékenységét négy bíró segítette (1332: Stephanus vice magistri Oliveri cornes de Zabolch et judices nobilium). A comes név ekkor még nem hivatali tisztséget jelöl; így nevezik ebben az időben a király közvetlen szolgálatában álló nagyobb birtokosokat is. A szabolcsi comesek névsorát a XIII. század eleje óta ismerjük, és tudjuk, hogy vagy a király megbízható hívei, vagy országos tisztségviselők, de minden esetben nagyobb birtokos főurak. 1315-1351 között Debreceni Dózsa nádor, majd halála után két fia együtt volt Szabolcs ispánja. 1347-ben Debreceni Jakabbal együtt volt főispán Berzethe Miklós királyi pincemester, három királyi vár várnagya. 1351-54 között Báthori László; utána 1399-ben Kusalyi Jakcs fia, György királyi tárnokmester volt a főispán. A XV. században a Kállay, a Báthori és a Várdai családok tagjai váltogatták egymást, de a XVI. század elejétől a XVII. század elejéig jóformán csak a Báthori család tagjai viselték ezt a hivatalt.

10 A főispán és négy bíró (judex nobilium - szolgabíró) a XIV. században a király képviseletében a nádor által tartott, több megye részére meghirdetett generalis congregatiók szüneteiben látta el az igazgatás és az igazságszolgáltatás teendőit. A XIV. század második felében a királyi képviselő és a comes által megtartott gyűléseken több, általában 12 esküdt is meg van nevezve résztvevőként.

11 A nemesi megye területi illetékessége is lassú folyamat eredményeként alakult ki. Ennek látható jele I. Károly 1326-ban kiadott parancsa, amely szerint Szatmár ispánjának és bíráinak Szakoly lakosai felett nincsen ítélethozatali joguk, mert a falu nem Szatmár, hanem Szabolcs megyében fekszik.

12 A comes nagybirtokú úr, néha nem is lakik a megyében; országos méltóságot visel, vagy egyidejűleg több megye ispánja, ezért már korán helyettese van, aki ura nevében jár el. A helyettes neve a XIV. század elején állapodott meg - némi terminológiai bizonytalanság után - a vicecomes (alispán) elnevezésben.

13 Az alispán mindig ura megbízásából helyettesíti a comest, általában annak hű embere, familiárisa. Ha két ispánja van a megyének, mindkettő külön alispánt 10 KANDRA, 1893. 715-716.; KÁLLAY, 1943. 877., 879., 884-961., 991. reg.; CSÁNKI, 1890-1913. 544.; Szatmárban a XIV. században általában a szatmári várnagy volt a főispán: KÁLLAY, 1943. 149., 203., 273. reg.; Beregben e tisztet általában a királynő birtokában levő Munkács várnagya látta el: LLHOCZKY, 1881. I. 352. » KÁLLAY, 1943. 73., 178., 519., 613., 856., 859., 993. reg.; Zs, 1951-1958. I. 276. reg. 12 ZICHY, 1871-1931. I. 276. reg. 13 1293: „Comes Stephanus vicecurialis cornes de Zobouch", ami arra utal, hogy a nevezett István az oklevélben nem szereplő comes udvarbírája volt, és ura helyetteseként járt el.; 1321 : ,, Nicolaus füius Alberti vicecomes curialis de comitatu Zathmar". 1322: Dezső mester (Debreceni) Jakab mester alispánja és várnagya.; 1335: „Michaelfilius Michaelis gerens vices magistrorum Jacobi et Pauli comitum de Zabolch".; Végül 1343: „Nos magister Nicolaus et Stephanus vicecomites de Zabolch".; ZICHY, 1871-1931. I. 81., 199., 214., 445.; KÁLLAY, 1943. 172. reg.