Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

SZABOLCS MEGYE KÖZIGAZGATÁSA 1848-1871 KÖZÖTT I. Lassanként több, mint másfél évszázada, hogy a különböző történeti korszakok reformerei fejében minduntalan felmerül a megyerendszer megreformálásának gondolata, a korszerűnek ítélt államigazgatás kihívásához való alkalmazása, vagy ha nem alkalmazható, a megszüntetése is. 1945 óta ebből kettőt én is megéltem, egynek építője is voltam, - de egyikből sem lett eddig semmi. Az 1990ben létrehozott szervezet átalakításának éppen napjainkban folyik a vitája. Lehet, hogy a népképviselet elvének 1848-ban való kimondása óta létrehozott újkori, polgári korszak óta sokszor módosított szervezetnek ez a reformja is olyan felemásra sikerül majd, mint az előző kísérletek. Az 1848-i törvényhozás nem tudott mit kezdeni a megyével, annak ellenére, hogy már évekkel előtte széleskörű elméleti vita bontakozott ki ebben a kérdésben. Arról kellett volna ugyanis dönteni, hogy a népképviseleti alapon létrejövő központi hatalom végrehajtó szervének, a kormánynak sikerül-e a hatalom hármas megosztását, a törvényhozást, végrehajtást és az igazságszolgáltatást alsóbb fokon is végrehajtani. Az országgyűlés és a felelős minisztérium között a kettő megosztása létrejött, de a végrehajtást intéző szervezetek közül csak a városi igazgatásról született törvény, a vármegyék rendezésének kérdését későbbi időre halasztották. I A halasztásnak két oka volt. A legfőbb az, hogy nem is volt rá idő, de az is, hogy a két, egymást kizáró elméleti irány, a centralisták és a municipalisták képviselői nem tudtak a gyakorlati kérdésekben megegyezni. Az előbbiek az akkori korszak liberális felfogásához híven vallották, hogy „ az egykori jogállam minden állampolgárának az emberi és polgári jogegyenlőséget, a központi kormányzás hatékonyságát a partikuláris jogok megszüntetése biztosítja ". Másfél évszázad óta ezek az érvek szinte semmit sem változtak. A liberális reformerek legfőbb érve az volt, hogy a megyei igazgatás nem demokratikus, elavult, nem illeszthető be a demokratikus, népképviseleti alapon felépült államhatalmi szervezetbe. A megyerendszer vélelmezői pedig azzal érveltek, hogy az a sok évszázados múltra visszatekintő szervezet és intézmény megszüntetése, de még az átalakítása is történeti hagyomány eltörlését jelenti. Ez az indoklás jóformán minden reformkísérlet nyomán megjelent. 1 CJH, 1846. XVI., XVII. tc.