Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Az újkori kapitalizmus úttörői egyelőre még a dzsentri helyébe lépő új birtokosok, a kereskedelmi és pénztőke felhalmozódása még nem ért el olyan fokot, hogy képviselői nagyobb mértékben veszélyeztették volna a régi társadalmi rétegek befolyását. A hanyatló dzsentriréteg azonban még tárgyaló asztalhoz sem szívesen ült a helyébe lépő új birtokosokkal. Az államhatalom fokozottabb beavatkozásától való idegenkedés is inkább tiszteletreméltó hagyományőrzésből fakadt. Valóban nehéz volt egyik napról a másikra megbarátkozni a gondolattal, hogy a megyei igazgatás valamilyen módon az állami adminisztráció részévé válik, és a korábban csupán helyi politikai és társadalmi szokás által korlátozott megyei vezetés belső ügyeibe idegenek is beleláthatnak. Amint később kiderült, az igazságszolgáltatás államosítása és az új igazgatási beosztás kialakítása évekig tartó keserűséget okozott a megyei közvéleménynek. Az 1872. április 16-án megalakult új bizottsági közgyűlés meghatott szavakkal búcsúztatta elődjét, a 11 éven át működött megyei bizottmányt, amely mindvégig az 1848 szellemében őrködött a szabadság és függetlenség felett. A búcsúztatóból hiányzott az egyenlőségre való hivatkozás. Ez nem is véletlen, mert mind a három bizottmány elég messze állott attól, hogy valóban népképviseletnek, széles társadalmi alapon nyugvó, demokratikus önkormányzati testületnek lehetne nevezni. Fennállásának utolsó szakaszában már önkormányzati jellege is mindinkább fogyatkozóban volt. A központi állam a független létének alapját azzal támadta meg, hogy a testület által választott igazgatási szervezet működéséhez szükséges költségvetést az állami adóból a megyére eső hányadból biztosította. Ha a választott testületben meg is lett volna a hajlam a kormányintézkedés elleni akcióra, az ilyen ellenállást a mindinkább szélesedő, szakszerűbbé és hivatásossá váló bürokratikus szervezet aligha tudta volna kellő eréllyel képviselni. Ebben a tekintetben az 1870. XLII. tc. a módosítások ellenére is eléggé felkészült. Ez a törvény a központi államhatalom eddig
