Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Ennek a kemény kiállásnak értékét csak egy körülmény csökkenti, az, hogy amikor valóban létérdek forgott kockán, a törvénytelennek tekintett kormányhatalom katonaságát karhatalmi célokra igénybe vevő alispán eljárását a bizottmány nemhogy elítélte volna, sőt inkább helyeselte. 44 Szabolcs megye második megyebizottmánya számszerűen népesebb volt az elsőnél, de a népesebb képviseletnek - bár összetételében nem látszik annyira nemesi jellegűnek, mint az elődje -, a tudatosan előkészített választási eljárás következtében társadalmi bázisa aligha volt szélesebb, mint az elsőé. Tényleges hatáskört a második bizottmány sem töltött be, az első hetek után az érdemi ügyintézés az elég nagy létszámú választott és tiszteletbeli hivatalnok apparátus kezébe csúszott át. A különböző bizottságokban nagyrészt a választott és tiszteletbeli tisztikar tagjait találjuk. Az ügyrend és az ügyintézés továbbra is a régi, 1846-i szabályozás alapján történt. A Szabolcs megyei második megyebizottmány sem a népképviselet demokratikussága, sem pedig az igazgatás modernebbé válása útján nem tett lényeges előrehaladást. III. Az 1867. május 2-i közgyűlésen megalakult harmadik megyebizottmány - amely 1872. április 16-ig képviselte a megye közönségét - az 1860-i jogutódának tartotta magát és bár az 1848. XVI. tc. rendelkezései alapján jött létre, már megalakulása előtt lényegesen eltért az alaptörvényben megállapítottaktól. A minisztérium által a megalakulás előkészítésére kiadott irányelvek is hangoztatták, hogy az említett törvényt hiányosságai és az azóta bekövetkezett változások miatt maradéktalanul nem lehet végrehajtani. Az új bizottmányt az 1848-i tagokból már nem lehet megalakítani, részben azért, mert az akkor még nem teljes korúak kimaradnának a képviseletből, viszont a régi tagok közül időközben számosan meg is haltak. A minisztérium azért azt javasolta az országgyűlésnek, hogy a 44 Ibrányban az úrbérrendezésnek a község lakóira sérelmes végrehajtása miatt már április elején zavargás tört ki. A megyebizottmány, mivel a főszolgabírót a község a lázítónak tartott két személy letartóztatásában megakadályozta, határozatot hozott: „nem tűrheti hogy a törvény és az azt gyakorló tisztviselő tekintélye büntetlenül megsértessék"', ezért felhatalmazta az első alispánt szükség esetén katonai karhatalom igénybevételére is. Erre szükség is lett, mert április 17-én a megyei csendbiztos vezetése alatt álló pandúrok és a község népe közti csatában két csendbiztos és két pandúr súlyosan megsebesült, a falusiak közül pedig 3 ember meghalt. A rendet végre is a 46. dzsidás ezred egy százada állította helyre. Miután 20 embert letartóztattak és a megyei törvényszék el is ítélte őket, a lakosok a földesurakkal megegyeztek. A bizottmány abban a reményben, „hogy az ibrányi nép a törvény útjára visszatérend, az első alispán működését méltánylással vette tudomásul ". Az alispán a helytartótanácshoz tett jelentésében a karhatalom kirendelése körüli eljárást úgy állította be, mintha ahhoz neki semmi köze nem lett volna. Uo. IV. B. 253. 1. k. Bkgy. jkv. 271. sz. 1861. ápr. 9.; 82. sz. jún. 4.; SASHEGYI, 1959. 331-335.
