Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

szolgabírák adják ki, és a számadók saját levelükbe írassák be a bojtárjaik neveit. A pásztorok tanyáján „semmiféle bojongó s idestova Csavargó betyároknak tsak egy óráig is mulatni szabad nem lészen", mert ha valahol ilyeneket találnak, ezek is, a számadók is, vagy ha az utóbbiak éppen nem lennének a jószág mellett, az ott talált bojtárok is tömlöcbe kerülnek. Ha a számadó, vagy valamelyik bojtár a gulya mellől elszökik, vagy meghal, a legközelebbi helységbeli bíráknak vagy csendbiztosnak be kell jelenteni. A gulyák, ménesek, juh- és sertésnyájak, vagy göbölyök mellett levő pásztorokat be kell jelenteni a legközelebbi helység bíráinál vagy csendbiztosánál. Minden számadó köteles hetenként a gondviselése alatt levő jószágot felnézni, és ha kóborló marhát talál közte, a bírónak vagy csendbiztosnak bejelenteni. Ha az ilyen bitang marhának 15 nap alatt nem akad gazdája, be kell adni a falusi bíró vagy szolgabíró kezéhez. Ha a bitang jószágot elhallgatnák, annak árán felül a tolvajságra szabott büntetést fogják kapni. Mivel „a pásztorok tolvajul sok marhát meg szoktak ölni, és aztán innen amonnan szerzett bőrökkel, mintha a marha megdöglött volna, szoktak számolni", ezután a dögöt csak a falusi esküdtek jelenlétében szabad megnyúzni, a húsát pedig el kell ásni. A gulyásoknak juhászoknak és göbölyösöknek nyerges lovat tartani nem szabad. „A külső kortsmákon leginkább a kortsmárosok a nagy orgazdák, de amellett sok és nevezetes embereket lappangtatnak, " ezért a korcsmárosoknak uruktól hiteles levelük legyen, amelyben a cselédeik név szerint fel legyenek sorolva. A szolgákat esztendőre fogadják, fogadásukkor a bíráknak vagy csendbiztosoknak bejelentsék. A kocsmárosok, pásztorok és másféle emberek ne merjenek pásztortól vagy másféle gyanús embertől lovat venni, vagy cserélni, csak esküdtek jelenlétében, „különben legkisebb gyanúság férvén hozzájuk, terhes rabságba ejtik magokat". A kocsmárosok kötelesek a gyanús, kóborló és korhelykedő vendégeket a legközelebbi község bírájának bejelenteni. „A pásztoroknak is egyátaljában sem nappal, annyival inkább éjszakákon a kortsmákon korhelkedni, minthogy abból nem tsak tolvajságok, de gyilkosságok is szoktak származni, meg nem engedtetik, mivel nekik az a kötelességek, hogy a reájok bízott jószág mellett töltsék idejeket. " A csendbiztosok azért főleg éjszaka járjanak a kocsmák és pásztortanyák vizsgálására. Ha a pásztornak jószága elvész, csal; nappal keresheti „mivel különben ilyen éjszakázó személyre ha reá találnak, rabbá tétetődik". „ Vágynak még más helyek is, tudniillik a pusztákon való szállások, amelyek a tolvaj és kóborló embereknek nagy tanyájok szokott lenni", azért a kintlakó szolgákat gazdáik lássák el bizony ságlevelekkel. A csendbiztosok a pásztorokat hívassák be a helység házához felváltva két ízben, hogy minden pásztornak tudomására hozzák a rendelkezéseket. A comissariusok megfelelő lovas és fegyveres embereket tartsanak, s a pásztortanyákat, a szállásokat és külső kocsmákat