Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

a hajdúvárosok, sőt néhány falu határába eső pusztákon is. Ez utóbbiak határain egyes földesurak már szórványosan majorokat állítanak fel, amelyek eleinte inkább jószágtartó helyek, és csak lassankint kezdenek, főleg a következő század folyamán, a szántóföldi művelés központjaivá válni. Még kevesebb sikerrel jártak a közbiztonság megromlásában - legalábbis a hatóságok hite szerint - oly nagy szerepet játszó pásztoréletforma megrendszabályozására hozott intézkedések. Mivel ezek a gazdálkodás módjának megváltoztatására eleve nem is törekedhettek, kénytelenek voltak megalkudni a helyzettel és a legégetőbb bajokon igyekeztek segíteni. Az intézkedések és az intézkedésekkel kapcsolatos jelentések igen részletesen megvilágítják a közel két évszázadig fennállott gazdálkodási módot és életformát. II. Szabolcs vármegye első statútumai a pásztorokkal kapcsolatban a XV111. század első évtizedeiből valók. Már 1730-ban rendelkezést hozott a megye, amellyel általánosan eltiltotta a marhapásztorokat a lótartástól.

10 Ezt a statútumot két év múlva kénytelen volt megújítani, sőt ki is bővítette azzal, hogy a szolgabírák a lovakat elkobozhatják, és a pásztoroknál rejtőzködő csavargókat tartoznak elfogni.

11 A következő évben pedig - miután megállapították, hogy legtöbb lopásnak a gulyások, csikósok, kondások és hasonszőrű emberek az okai - elrendelték, hogy szolgarendű emberek semmiféle barmot vásárokon kívül a pusztákon eladni, a vevők pedig megvásárolni ne merészeljenek. Ha valakinek bármiféle eladó jószága lenne, lakóhelyének bírája, vagy esküdt emberei tudtával adja el. Akik ellenkező módon járnak el, mind a vevő, mind az eladó elfogattassék.

12 Igen valószínű, hogy mind a két statútum végrehajthatatlan maradt, mert 1751-ben újra megállapították, hogy a vármegye katonái számos, útlevél nélküli kóborlót fogdostak össze, a mezei pásztorok pedig saját jószágaik színe alatt gazdáiktól lopott marhákat adnak-vesznek. A pásztoroktól való állatvásárlás ezért még abban az esetben is tilalmas, ha az a falusiak jelenlétében áldomásivással egybekötve történik.

13 10 Az intézkedés indokát az irat nem árulja el, csupán annyit mond, hogy a megye rendeletére a pásztoroktól elvett lovakat most ez alkalommal még visszaadják, de ezután, ha a gulyásoknál lovat találnának, a szolgabírák minden ellenszolgáltatás nélkül elvehetik. Uo. IV. A. 1. Fasc. 39. No. 140. 1730. 11 Uo. Prot. 19. Fol. 358. 1732. 12 Uo. Prot. 19. Fol. 404. 1733. 13 Uo. Prot. 21. Fol. 206. 1751.