Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
egybegyűjteni. A mellette levő szenátorokkal való tanácskozás után újból felkérte az angliai és holland közvetítőket. Ujabban: „a felséges mosqua cár meditatioját ügyünk elősegéllésére ... a bécsi udvarnál proponálta, (ígérte) hogy személyünket nemcsak erdélyi fejedelemnek ismervén, de velünk való colligatiója (szövetsége) szerint szabadságunkban és igazságunkban segélleni kivan". A bécsi udvar nemcsak a közvetítést utasította el, de azt is tudtára adta a követnek, hogy írjon ő egy alázatos kérelmet a császárnak, és a feltétel nélküli fegyverletétellel egyidejűleg adják meg magukat, és a szövetkezett rendek fogadják el a Pozsonyba összehívott országgyűlés által szabott feltételeket. A bécsi udvar a békét nem akarja, hanem azt, „ hogy ad gratiam et disgratiam adjuk fel magunkat és nemzetünket". Az udvar tehát a feltétlen megadást kívánta, a cár újabb javaslatát is elvetette, s bár a holland és angol közvetítők újból próbálkoznak és bízik az Isten segítségében, s annak „ lesz gondja az igazán benne bízókra, amely által nyittatik nemzetünknek útja, eddig dicsőséges vérével festett régi szabadságának redintegratiojára és helyreállítására". A megye rendjei ne higyjenek a császár hitegetésének, amelynek nincs más célja, hogy „ véres béke formájában kényteleníttessünk véres törvényeknek alávetni magunkat". Elutasítja a vádat, hogy személyes törekvésből vagy magánérdekből nem hajlandó a békére. Figyelmezteti a megye rendéit, hogy a pestis dühöngése nem csupán a felkelőkre bocsátott büntetés, „mert az terjesztheti tovább az idegen nemzetre is hasonló büntetése által a maga megfoghatatlan hatalmát ". A közhangulat romlását mutatja az is, hogy a nyár elején elrendelt gyalogos hajdúk toborzása - lényegében véve kényszerű sorozás - Károlyi Sándor ismételt sürgetése és a különböző terhek alól való felmentés ellenére sem járt sikerrel. Szatmár megye a járványra való hivatkozással nem állította ki a falvakra kivetett kontingenst. Ezért azt a falut, ahonnan a kivetett létszám nem állott ki, személyenként 20 forint büntetéssel sújtották. Szabolcs megye augusztusban még 130 újonccal tartozott és tisztjei ezután sem igyekeztek a hiányt pótolni. 1 9 A pénzadótól eddig többé-kevésbé megkímélt megyéket az év eleje óta súlyos pénzbeli hozzájárulás is terhelte. Szabolcs megyének nyár elején már 5224 forint hátraléka volt, ehhez önkéntes hozzájárulással subsidium címén újabb 6500 forintot vetett ki nemesekre és jobbágyokra egyaránt. Az elszámolás szerint 84 falu jobbágyai 347, és az adózás alá vont 106 nemesi háztartás 1347 forinttal maradt adós. Ennek figyelembevételével az újabb kivetés alapján a jobbágyok összesen 4000, a nemesek pedig 2714 forintot voltak kötelesek fizetni. Szatmár megye felajánlása 4000 forint volt: „Ez őfelsége kegyelmes requisitiójára spontanea oblatio (megkeresésére önkéntes ajánlat). " A főispán által 19 Uo. IV. A. 501. Prot. 11. Fol. 162-177. 1710. máj. 6., jún. 3., 11.; IVA. 1. Fasc. 11. No. 11., 14. 1710. jún. 2., aug. 31.; uo. Prot. 18. Fol. 36. 1710. szept. 3.