Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

A tilalomnak sok foganatja nem lett, a fejedelem zsoldjában álló, vagy általa felbiztatott hajdúk szeptember elejétől november végéig ostromzár alatt tartották a királyi várakat, Szatmári és Kallót. A meghirdetett nemesi felkelés is csak ezek védelmére szorítkozott, de a felkelők hűségében sem lehetett bízni. A hajdúmozgalom lecsendesedése után, a következő évben Dóczy főispán kezdeményezésére Szatmár megye törvényszéke előtt lefolytatott két perből kiderül, hogy akadtak olyan nemesek, akik elszöktek a vármegye zászlója alól, mások pedig egyenesen a hajdúk közé állottak, vagy zsoldfizetéssel segítették őket, „segítség adásokkal nem kevés bátorságot adtak " nekik.

35 Bogdányi János szabolcsi jómódú nemes birtokairól kétszáz tehenet, hetven ökröt, hetvenhat lovat, hatszáz juhot, háromszázötven sertést vittek el. Borát, búzáját, lisztjét, szénáját elprédálták, asztagjai egy részét elcsépelték. A zavargás december végére csendesedett le. A fejedelem és a nádor e hó 21-én Tokajban egyezséget kötöttek, hogy az előbbi a vele tartó hajdúkat átköltözteti a fejedelemség területére.

36 Kutatások híján nem tudjuk, hogy az egyezség nyomán nagyobb áttelepítésre sor került-e, de az bizonyos, hogy a királyi hatalom 1612 elején a két megyében számottevően megerősödött. II. Mátyás a Szabolcs megyei, megüresedett főispáni tisztre ghimesi Forgách Zsigmond felső-magyarországi kapitányt nevezte ki. A főkapitány rendelkezésére jelentősebb katonai erő állott.

37 A vármegyék is bátorságra kaptak és keményebben léptek fel a hajdúkkal és az őket pártoló nemesekkel szemben. Szatmár megye közgyűlése február 22-én Domahidy Márton nyilvános gonosztevő ügye tárgyalására gyűlést hívott össze, a megyei lovaskatonák kapitánya fizetésére adót szavazott meg, a lázadó hajdúkat törvény elé idézte. „Aki a vármegyében leendő, gonoszt cselekedett hajdúknak pártját fogná, peres eljárás nélkül tisztsége vesztett áruló legyen. " Április 13-án, újabb statútum szerint, a kóborló hajdúk ellenőrzése végett a falvak és városok a Szamos átkelő helyeit, réveit gondosan őrizni tartoztak; az átkelni 35 Dóczy András vádjára a megye törvényszéke elé idézett Apagyi Miklós prókátora által azt vallotta, hogy szept. 29. körül, mikor a fellázadt hajdúk Szatmár várát ostromolták, a nemesi felkelőkkel ő is kiment ellenük. „Ott peniglen harcolván, bennünket megvertenek engemet penig a harc helyén az ellenség fogott el, taglótt, mint természet szerint való ellenséget. ...úgy vittenek el, mint rabot, így ez közben maguk köziben eskettenek". Távollétében proscribálták. Tizenkét, ugyancsak név szerint megnevezett mándi nemest (Mánd is Tyúkodhoz hasonló kisnemes falu volt), azért fogtak perbe, mert a nemesi hadból elszöktek, a hajdúk közé álltak, hópénzért. „Segítség adásokkal nem kevés bátorságot adván az ellenünk támadott hajdúságnak". A közvádló ellenük fej- és jószágvesztés kimondását kérte. A következő évben még tizenegy tyukodi és hat tarpai nemest ugyané váddal fogtak perbe. Ők 1611. november elején állottak a hajdúk közé. SZSZBML, IV. A. 501. Prot. 1. Fol. 335-338., 354. Szatmár, 1612. márc. 28., 1613. jan. 12. 36 RÁcz, 1969. 102., 110-111. 37 SZSZBML, IVA. 1. Fasc. 20. No. 1. 1612. jan. 18.