Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Dóczy azonban még ennél is többet kívánt. Szabolcs megyétől a szatmári vár állandó zsoldos őrségének megerősítésére 100 lovas felszerelését követelte, a hajdúk zsarnokságának letörésére. A megye a követelés elhárítása végett az uralkodóhoz folyamodott. Arra hivatkozott, hogy a hajdúk pusztítása miatt olyan szegénységre jutott, hogy a lovasak állandó eltartására nem képes. Inkább az uralkodó gondoskodjon Szatmár és a többi vár őrségének megszaporításáról, hogy a megyék lakói képesek legyenek az említett portális lovasok állandó fegyverben tartására. Arra kérték Forgách főkapitányt, hogy a hajdúk által nem fenyegetett megyék is hasonló mértékben kiállítandó lovascsapatait egyesítsék a négy megye seregeivel. Hozzátették, amennyiben ezek vonakodnának az országgyűlés által elrendelt portális katonaságot felállítani, a négy megye sem teszi azt.

31 Dóczy András már március 13-án arról értesítette a nádort, hogy a megyei nemesség nem tett eleget a személyes felkelésre szóló felhívásnak.

32 A nyugalom egyébként csak látszólagos és átmeneti volt, 1611 tavaszától az év késő őszéig a fejedelemséggel határos tiszántúli megyékben az 1607-1608. évhez majdnem hasonló mértékű felkelés miatt a királyi uralom ismét vitathatóvá vált. A kortársaknak az volt a feltevése, hogy a mozgalom újbóli fellángolásában Báthorinak is része volt, - noha ezt ő váltig tagadta.

33 A hajdúk a nemesek, főleg a megyei vezetők birtokait dúlták, a bíráskodás és közigazgatás megbénult, a nemesek a királyi várakba húzódtak. Thurzó György nádor július végén az Erdéllyel határos (Bereg, Bihar, Belső-, Külső-, Közép-Szolnok, Kraszna, Máramaros, Szabolcs és Szatmár) megyékben „minden rendbeli úrhoz, nemes és nemtelen vitézlő hajdú és akármi rendes lakókhoz " levelet írt. Értesítette őket, hogy Báthori Gábor a töröknek Lippa és Jenő átadását ígérte, azért, hogy az segítséget adjon neki, „Erdélyen és azokon való bosszúállásra, az kik melléje nem mentenek". Pedig tudja, hogy ez a cselekedete ennek az országrésznek pusztulását és a török általi hódoltatását jelenti. Parancsolja, „hogy valaki Istennek tisztességét szereti, senki Báthori zászlaja alá ne menjen", fej- és jószágvesztés terhe alatt.

34 31 Uo. IV. A. 501. Prot. I. Fol. 314. Szatmár, 1611. Jan. 1. 32 Uo. IV. A. 1. Fasc. 29. No. 14. Apagy, 1611. jan. 14. Az irat keltezetlen, de kétségtelen, hogy a szatmári gyűlés után, Szabolcs megyének Apagyon tartott közgyűlése határozatáról van szó. RÁcz, 1969. 105. 33 RÁcz, 1969. 107. 34 Kassa, 1611. júl. 26.; RÁcz, 1969. 102-104., 107-108. A fejedelem havasalföldi hadjárata és Brassó ostrom alá vétele miatt Forgách Zsigmond betört Erdélybe. Báthorit a Nagy András parancsnoksága alatt álló hajdúk cserbenhagyták. Nyár derekán Nagy András visszatért a fejedelem hűségére, és a királyi területen megindította a toborzást. A hajdúk felkelése és az erdélyiek támogatása hiányában Forgách hadjárata csúfos kudarccal végződött. MAKKAI - SZÁSZ, 1986. 633-634.