Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Az adományos hajdúk részére Bocskai által letelepedésre kijelölt helyek mind Szabolcs megyében voltak. Ezek számára az oklevelekben felsorolt puszta és lakott helyek átadásának a feltétele az uralkodó hűségére való térés volt. A megye megbízta tehát Lónyay Andrást, a kállai végvár kapitányát és Fekete Jánost, az alkapitányt, hogy a Szabolcsban letelepülő hajdúktól az uralkodó iránti engedelmesség jeléül a hűségesküt vegye ki.3 Erre az alább részletesen tárgyalandó okból azonban aligha került ekkor sor, mert a birtokba adás körüli huzavonák, és a jóval nagyobb számú kiváltságnélküliek dolgának elintézetlensége miatt, a nyugtalanság ide is átterjedt. A nyugtalanság egyik fészke éppen Szatmár megyében volt. E megyében Bocskai nem jelölt ki telepedésre helyeket, de tudjuk, hogy 1607 elején - aztán egész év folyamán - a fegyveres hajdúk nagy számban voltak beszállásolva itt is. A vármegye főispánja, nagybátyja, Báthori István halála után, az akkor 15 éves Báthori Gábor lett az ecsedi vár tulajdonosa, a három megyére kiterjedő uradalom ura. A Bocskai által Erdély fejedelmi trónörökösének kijelölt Homonnai Bálinttal szemben, a hajdúk támogatásával nagyobb esélye volt a fejedelemség elnyerésére. Mint főispán 1607 januárjában megegyezett Szatmár megye rendéivel, hogy a Szilasi János zászlója alatt levő hajdúk zsoldjára 3440 forint adót vállalnak. Az adó hathatósabb behajtása érdekében - a szokottól eltérően nem a megye négy szolgabíráját bízták meg, hanem Csomaközy Pétert, a főispán familiárisát, - később az ecsedi vár parancsnokát - utólagos beszámolási kötelezettség mellett. A megye szerepe annyira korlátozódott, hogy a szolgabírák kötelessége volt az adót megtagadó birtokosok elfogása, bilincsbe verése, míg a rájuk kivetett összeget be nem fizetik.

4 3 A felesketés indokaként elrendelték: „Minthogy penig a mi vármegyénkben is vannak sokan, kik hajdúságon forgottanak, mind császár őfelsége, nagyságos urak és nemesek jószágaiban, kikről félő, hogy támadást tehetnének" tehát vizsgálják meg, kik dúltak, fosztogattak. Akikről bebizonyosodik, hogy ilyen vétkekben bűnösök, a két megbízott fogja el; a pártfogóikat azonnal, peres eljárás nélkül behajtható száz forintra büntessék. A falvak és városok, az oda betelepedett hajdúkat hasonló összegű büntetés alatt kötelesek összeírni. Karász, 1607. márc. 15. KOMÁROMY, 1909. 91-92.; RÁcz, 1969.62. 4 Az egyezség szerint a fejedelem, a főurak és köznemesek birtokain levő adózó háztartások 5-5 forintot; a taxas és adófizető jobbágy nélküli birtokos nemesek teljes (négy ökrös) eke után ennek felét; a félekések (két ökörrel) egy forint 25 dénárt; a két lovasok és két-három tehénnel bírók ugyanennyit; a kevés marhások 25 dénárt fizessenek. A taxás (uraiknak meghatározott pénzösszeggel adózó) jobbágyok egész eke után egy-egy forint fizetésére; a fél ekések ennek felére; 100 juh után egy forintra; tíz sertés után 50 dénárra voltak kötelezve. SZSZBML, IV. A. 501. Prot. 1. Fol. 218. Szatmár, 1607. jan. 10.; A megyében három város (Nagybánya, Szatmár és Németi) nem akart fizetni, de rajtuk is behajtották. Egy hónap múlva már csak 400 forinttal voltak adósok az érintettek. A megye nem mert késlekedni a zsold megfizetésével, ezért a Báthori család után legnagyobb birtokú két főúrtól, Melith Páltól és Károlyi Mihálytól - Bethlen István sógorától - kérték kölcsön ezt a pénzt. Uo. IVA. 501. Prot. 1. Fol. 219., 221. 1607. márc. 5., ápr. 7.