Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SZUHAY MÁTYÁS
SZUHAY MÁTYÁS A Wesselényi Ferenc által „ csaknem gyerekségétől fogvást hadviselő ember "-ként minősített annyiban különbözik az eddigi és későbbi főkapitányoktól, hogy nem állt mögötte oly hatalmas birtok, mint azok esetében. Abaúj vármegyei kisnemes, Kiskinizsen volt szerény udvarháza és birtoka. Rendelkezett azonban egy olyan adottsággal, mely kiemelte a kortársai közül: a szó hatalmával. Erőteljes kifejező készsége, szemléletes képi fogalmazása, radikalizmusa és szinte gyógyíthatatlan optimizmusa rendkívül népszerűvé tette nemcsak a kortársak, de az utókor szemében is. Tompa Mihály verses elbeszélés hősévé tette meg, mely talán kedves románc, de a történeti alapot teljesen nélkülözi. Mint katona, első ízben Kemény János Önéletírásának a lapjairól lép elénk. Lőcse előtt történt mindkét esete 1644-ben. Már az első alkalom is eléggé jellemzi. „Huszár Mátyás és Szuhai Mátyás - írja a későbbi fejedelem — mindenik kapitány emberek, de igen akaratosak, egymással öszveveszének, és bajra kihíván egymást, azon az alattok lévők is öszvegördülének, mely miatt csaknem rút veszedelem lön és ugyan kemény szóval mindkettőt megfenyegetvén, kellett őket megcsendesítenem" 239 . Szükséges hozzátenni, hogy kettejük közül Huszár volt a jelentősebb személy, később széki főkapitány s főispán, s ez eset óta Kemény ellenlábasa. Harmadnapra „ Szuhay Mátyást nyakon lövék, de nem halálosan, mindazonáltal elmaradó Lőcsén gyógyíttatásáért" - említi Kemény János másik esetét. 240 Mikor és milyen körülmények között tette meg az ifjabb Rákóczi György Kalló várának főkapitányává? A kérdésre nincs érdemleges válaszunk, de aligha a gyulafehérvári lemondatása előtt. Szuhay Mátyás közvetlen kallói tartózkodására sincs adatunk, de ez szorosan összefügg a Szabolcsban bekövetkezendő szomorú események láncolatával. Az 1657/58 telének még nincs is vége, mikor az egri és szolnoki törökök fenyegetik a vármegyét, a nádor parancsára ki is állítanak 35 lovast, kiket Bessenyey Mihály alispán - nevével később Erdélyben gyakran találkozni - és Bessenyey István vezet Ónodba. Március 8-án pedig a közgyűlés nagy jelentőségű határozatot hoz, hogy „nemzetünk közönséges hasznára" 241 átvágják a dobi gátat, s ezzel gyakorlatilag a Mezőség víz alá kerül. (Nem véletlenül fog éppen itt megkezdődni a Tisza árvízszabályozása majd kétszáz év múltán.) Wesselényi nádor már előző évben is éberen figyelte az eseményeket, nehogy megismétlődjön, ami Bethlen halálakor történt, vagyis, hogy az erdélyiek nem tartották be a békekötési szerződést, nevezetesen Munkács vára esetében. A fejedelem alighogy augusztus 4-én Szalárdy szavaival „nagy bágyadva és elszakaszkodva" megérkezett Ecsed várába, még egy hét sem telt el, 10-én Szabolcs már megkapta a nádor levelét, melyben kérte, hogy „korrespondenciát (egyeztetést)-tartsanak". A vármegye követeket küld a fejedelemhez, hogy megtudakolják, „mint kellessék 239 Kemény, 1959.262. 240 Uo. 241 SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 12. Fol. 25.
