Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

LÓNYAY ANDRÁS

ikat, melyeket most ő birtokol. Tulajdonképpen a régi perek felújításáról van szó Bogdányi János panasza s a labor gratuitus kivételével. Bethlen a vármegyére bízza a tanúk vallomásának felvételét, azok pedig nem marasztalják el Lónyay Andrást semmilyen téren. Bogdányi János esetében arról volt szó, hogy az ö erdejéből Bethlen megindulásakor a kallói katonák elvittek a vár építésére 19 szekér vesszőt. Hallgassuk meg, hogyan vallott ez ügyben Varatkay András alispán előtt Orbán János, Szabolcs első név szerint ismert pallérja, aki egyébként, mint ahogy máshonnan tudjuk, tizedes, decurio rangot viselt. „Kalló várában lakozó, őfelsége pallérja, Orbán János annorum 60, hűti után azt vallja, hogy őtet bosszúból kapitány uram soha az Bogdányi uram erdejére nem küldötte, hanem ő, mint pallér, ahol az vár szükségére való palánkfát és vesszőt talált, onnét hozott... Azt vallja, hogy tizenkilenc szekér volt, azki vesszőt hozott az bogdányi erdőről, Petriben penig az kapitány uram házához egy szálat sem vittetett, hanem Kalló vára épőletire hozta."

132 E rövid részletből megtudtuk tehát a panasz torzításait, de azt is, hogy Lónyay András Pócspetriben lakott, csaknem teljes bizonyossággal feltételezhető, hogy Csomaközy Andrásnak az elkobzott házában, mely legalább egy palánkkal meg volt erősítve. A pócspetri római katolikus plébánia épülete a templom mellett ma is a falu legmagasabb pontja, korábban „kastély" volt. Ezen a helyen kellett állnia a Csomaközy-Lónyay kúriának is. Kérchy István vádaskodására, mely szerint csak az ő ibronyi jobbágyait hajtották bosszúból „várépíteni", másokhoz hasonlóan „Fekete János uram, őfelsége vicekapitánya és Agárdy János dragonyos lovas hadnagya fateá/ja (vallja), hogy kapitány uram, Lónyay András uram nemcsak az ibronyiakat hajtató be Kalló várában az elmúlt 1619. esztendőben, azmikor ez mostani kegyelmes urunk megindult Váradból, hanem mind az egész Kalló vidékéről behajtották az embereket minden faluból és egyenlően építették Kalló várát az szükségnek idején." Más vallomásból azt is tudjuk, hogy négy-ötszáz jobbágy dolgozott akkor az erődítéseken. A vallomások felvételét talán befejezték, május 21. az utolsó nap, melyen még folytak a kihallgatások. Lónyay András, nem tudjuk pontosan, mikor és hol, de meghalt. Szabolcs vármegyének követi utasításában róla írt, s a vizsgálatot lezáró szavai megindítóbbak, mint a legszebb epitáfium: „Mivelhogy az megholt Lónyay András urunk kállai főkapitány itt ez mi vármegyénkben nőtt, nevelkedett fel, becsületesen viselte magát és őfelségektűl reá bizattatott tisztében híven, igazán járt el, Kalló vára építésében is szorgalmatos volt - és az irat folytatólag kiáll a család jogai mellett - és Kérchy István és Kondakory Ferenc ellene való dolgát is gyűlésünkben még életében doceálta (előadta) volt, ez okon az mi követeink, mind őfelségénél s mind palatínus urunknál, őnagyságánál és az egész országnál Lónyay András urunk reliktája (özvegye) és árvái mellett instáljanak (kiálljanak) stb"

133 Lónyay András két kiskorú gyereket hagyott hátra maga után. Az özvegyet, Pernyeszy Erzsébetet 1621. február 25-én már mint osgyáni Bakos István feleségét 132 Uo. Fasc. 38. No 4. 1620. 133 Uo. Fasc. 38. No 17. 1620.