Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

CSAPY KRISTÓF

éhezve meleg ételre. Ahová mentek, sokszor azzal kezdték, hogy levertek egy malacot, juhot, ludat, majd bort hozattak „pénz nélkül", s esetleg bottal kényszerítették a gazdát, hogy igyon. A kállóiak esetében arról is szó van, hogy pl. az apagyiak „szüntelen, minden héten fát hordanak". Ez lehetne tűzifa is, de mivel pallérokat is emlegetnek, inkább épületfára kell gondolni. A katonák rászálltak nemesek házaira is, de hogy is lehetett volna megkülönböztetni egy egytelkes nemest az egytelkes jobbágytól? Különös az is, hogy nem kivételek Prépostváry Bálint, vagy Serényi Mihály jobbágyai sem. Természetes, őket nem a kallói katonák fosztották ki. Minthogy a panaszok áradata először szabadult el, valami időtlen lebegés uralkodik rajtuk. Évszámot visszamenőleg csak kettőt említenek, 1585-öt és 1587-et, a régi kallói kapitányok szolgáinak az említése is arra mutat, hogy a katonák kilengései nem voltak újkeletűek. Olykor még az is kisejlik, hagy valamikor régebben megfizették az elvitt élelmet, s ha egy háznál megszálltak, ott a „gazdájuk" lakott, kinél az előző télen vagy a lovak tavaszi füveltetésekor is meghúzták magukat. Mikor ezeknek a sérelmeknek az összeírása elkészült, - hogy a vármegye időt nyerjen, a falvak bíráit csoportokban hívták egy-egy kijelölt helyre, mint ez kivehető bizonyos formulák ismétlődéséből, - a vármegye 1589 elején megadta a választ Csapy Kristófnak: ,^4 főkapitány úr követelésével kapcsolatban határoztatott, hogy Szabolcs vármegye a lovasakat és gyalogosokat nem tudja eltartani a katonák végtelen elnyomásai és végtelen fosztogatásai miatt, sőt az ország közös törvényeivel ellentétes rendeletek értelmében nem cselekedhet."

43 Mi lett a dolgok további kimenetele? - nem tudjuk. Egy dolog azonban feltűnik, valószínűnek látszik, hogy összefügg az itt elmondottakkal. Pár hét után a vármegye arra a következtetésre jutott, hogy a kallói várhoz tartozó szárazmalom felépítésére nemzetes Nagyváti Ferenc úr kezeihez 160 forintot fizet azzal a feltétellel, hogy őfelsége kamarája tartozik a fennemlített malmot felépíteni és beindítani; a lovak számára való szénáról a micskei vagy más közeli hely jobbágyai kellő időben gondoskodnak. Egy utolsó mondat pedig kimondja, hogy Pünkösd után a jobbágyok ne legyenek kötelezve az őrlésre.

44 A szöveg homályban maradt utalásai ellenére a vármegye szándéka a malomépítéssel kapcsolatban világos: távol akarta tartani a katonákat a malmoktól, a kallói katonák is szerettek készre menni. Ha tekintetbe vesszük, hogy még Rákóczi Lajos kapitánysága idejében is elviszik a katonák a malmokból a szegénység lisztjét, akkor a vármegye ötlete nem látszik, hogy kellő eredményre vezetett volna. 1593 decemberében Csapy Kristóffal felbukott a ló: „az úr adta ló esett volt" (vagyis az a ló, amelyet ecsedi Báthory Istvántól kapott), és súlyosan megsérült.

45 Ettől kezdve nincs róla több értesülésünk. Mintha a baleset végzetes lett volna számára. Özvegye, Telegdy Bora Rákóczi Zsigmondhoz ment feleségül, s az egykori kallói kapitányné a Rákóczi-árvák nevelő anyja lett. Ebbe a házasságba ő is vitt egy kislányt, Csapy Zsuzsannát, aki volt férjének első házasságából származott, Uo. Prot. 4. Fol. 40. Uo. Prot. 4. Fol. 64. Eckhardt, 1944. 133.