Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

A vasvári béke nemcsak azt hozta magával, hogy sok katonát elbocsátottak, s azoknak nem volt semmi hajlandóságuk visszatérni a korábbi jobbágysorba, növel­ve is ezzel a „szabad legények" számát, hanem például Kallóban a vitatott jogi helyzetű hajdúk most már nem katonai, hanem nemesi kiváltságokra törekedtek. Ez gyakorlatban annyit jelentett, hogy a vár főkapitányának a joghatósága alól a vár­megyéhez kerültek nemesi kiváltságuk tiszteletben tartásával. A dolog úgy élező­dött ki, hogy Sennyey Ferenc elfogatott valami ügyből kifolyólag néhány kallói la­kost és Kassára küldte ítéletre. A gyanúsítottak hiába hivatkoztak nemesi jogaikra, nem használt. A főkapitány ezzel szemben azzal érvelt, hogy egy forinttal akárki beírattatja magát a nemesek hadnagyával a nemesek lajstromába. A főkapitány egyébként is ragaszkodik elődjeinek régi jogaihoz, akik bizonyos tekintetben ren­delkeztek a város lakóival. 326 Lipót császár és király 1664. december 19-én gróf Csáky Ferenc szepesi főis­pánt, ki aranysarkantyús vitéz, kamarás és tanácsnok, Felső-Magyarország főkapi­tányává nevezi ki. Az év végén érezhetően feszültté válik a kallói főkapitány és a vármegye viszo­nya. A kallói őrség katonáitól elloptak 6 ökröt s a tolvajok török területen eladták. Nagy utánjárással a kállóiak Leveleken a latrok közül egyet elfogtak, a vármegye lovasai azonban elvették tőlük. Sennyey hiába tiltakozott. Részben az is az előzményekhez tartozik, hogy az előző évi december közepe táján a „latrok fogására" kiküldött megyei inszurrekciót Török István „dux et judex " irányítása alatt be sem engedték Nyíregyházára, s a kapun fegyveres kézzel nézték egymást, míg a vármegye lovasai el nem távolodtak. 327 Kallóban az eset karácsony havának 30. napján történt, míg közben Demecser­ben a megyegyűlés ülésezett. Kudarcát a vármegye rögtön megírta Wesselényi ná­dornak, aki azzal intézte el, hogy „Sennyey Ferenc uramnak kegyelmetek kívánsá­ga szerint - írja a nádor - újabban írtunk, intimálván serio (komolyan értesítvén), ellegyen afféle nemesek vexációja és impeticiója (zaklatása és vádolása) nélkül 328 Szabolcs azonban nem elégedett meg ennyivel. Az eperjesi gyűlés elé vitte a dol­got, a követi utasítás szerint az történt, hogy „kállai vicekapitány vitézlő Pap Lász­ló egy balkányi nemes embert megfogatván, bevitette, azon szolgabíránkat Pap Lászlóhoz küldvén ... azon megfogatott nemes embernek elbocsátása felöl, nem­hogy elbocsátotta volna, de sok mocskos szidalmazási után házábul azon várme­gyénk szolgabír áj át kiverte"? 29 A félreértés elkerülése végett, ilyen kockázatos al­kalmakkor nem a szolgabíró szállt ki, hanem „ a képében " egy juratus assessor, egy esküdt, s házáról szó sincs, mert a nyíregyházi esethez hasonlóan be sem engedték őket a palánkon belül. Hogy tulajdonképpen mi is történt, azt pár hónap elteltével augusztus 20-án, s utána az országbíró rendeletére a leleszi prépost vezetése alatt folyó inveszti­gációból (nyomozásból) tudjuk meg. A vármegye tehát a végsőkig elment. Ez a 326 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 82. No 116. 1664. 327 Uo. Fasc. 82. No 100. 1664. 328 Uo. Fasc. 83. No 63. 1665. 329 Uo. Fasc. 83. No 61. 1665.

Next

/
Thumbnails
Contents