Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

ezen Szabolcs vármegye elpusztult, hogy semmiképpen az szegénység az ravatal szerint az kontribuciókat nem prestálhatja (adókat nem teljesítheti), azért az nemes vármegye az porták rektifikációjára (kiigazítására), leszállítására denominálta (megnevezte) Gyulajban lenne. "

290 Két járás összeírásakor kitűnt, hogy például Parlag, Ohat, Szentmiklós, Nádudvar, Buj, Szabolcs községek teljesen elpusztultak, lakatlanok. Az első három nem is épült többé újjá. Alig volt helység, melyben a régi portaszám változatlan maradt. A veszteség elérhette a lakosság negyedétharmadát, ahogy a hiányos feljegyzésből fel lehet becsülni.

291 Káliónak, mint a vármegyének is, nehéz lehetett az utolsó éve. Sennyey Ferencnek, a német kommendánsnak a berendezkedéssel kapcsolatban sok hálátlan feladat jutott, még ha ez nem is mindig dokumentálható. A főkapitány arcképe kevéssé rajzolódik ki. Továbbítja a Bécsből, illetve a nádortól jött utasításokat s keményen kiáll a rábízott, akár német, akár magyar katonái érdekében. 1662 tavaszán Sennyey Ferenc még javíttatta a várat, de többet szeretett volna végezni, mert rendkívüli vármunkásokat kívánt.

292 Ekkor már Mathias Winkler a várbeli kommendáns, tőle tudjuk, hogy ácsokat, palánkfát, tűzifát kért. Az ácsok említéséből arra lehet következtetni, hogy rájuk a várbeli épületek javítása miatt volt szüksége. Nyáron viszont Dániel Schätzel nevű tisztre volt ruházva a várt gondja.

293 1662- ben Pozsonyban az országgyűlésen olyasmi történt, ami látszólag nem volt összefüggésben a kallói várral, de következményeiben, kihatásában szinte másfél századig végzetes lett a túlnyomóan református Szabolcs számára, beleértve Kalló véghelyi is. A vallásügy elmérgesedése miatt sokakkal együtt a szabolcsi követek is otthagyták a diétát. Hiába emelte föl szavát Wesselényi nádor, hogy tegyék félre a religio dolgát, mert nagyobb a veszély, kevesen voltak, akik meghallották. 1663- tól adatszerűen van a várnak vicekapitánya, Kocsonyás Boldizsár, de német részről is új, s ezúttal magasabb rangú a kommendáns, Johann Wilhelm von Hagen báró alezredes. Kassán is változás történt, Pethő Zsigmond lett FelsőMagyarország új vicekapitánya. Először ő figyelmezteti a vármegyét, hogy a vár két bástyája kidőlt, „félő, ha késik nagyságtok s kegyelmetek véle, az havak megindulnak, s az töröknek is híre lévén Kallónak ilyen romlott állapotja, mind az véghely, mind pedig nagyságtok, kegyelmetek vármegyéstül fog periklitálni (veszélybe kerülni)

1,294 Szinte egyidejűleg Cob ezredes Szatmárból ugyanezt mondja, csak részletesebben. Hägen jelentése alapján írja, hogy a vár palánkfái majdnem négy lépésnyi hosszan kidőltek, vagyis a bástya tövében álló palisszád 6 méteren ledőlt. Cob levelének beszédes részlete az is, mikor soraiból kiviláglik, hogy a „kallói lakosok a kijavításra nem elégségesek", vagyis máskor végeznek javításokat.

295 Kocsonyás Boldizsár újabb jelentésére Pethő Zsigmond öt nap múltán ismét sürgeti a 29U Uo. Prot. 12. Fol. 159. 291 Uo. Fasc. 79. No 9. 1661. 292 Uo. Prot. 12. Fol. 161. 293 Uo. Fasc. 80. No 7-8. 1662. 294 Uo. Fasc. 81. No 83. 1663. 295 Uo. Fasc. 81. No 85. 1663.