Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

takarmány abban az puszta helyben, éhhel hal meg az lovok, ha az nemes várme­gye valami szénárul nem provideál (gondoskodik). 255 Ezekben a századokban a katonaság téli ellátása mindig óriási gondot okozott. A négy nagy kiterjedésű járás területén hóborította, vagy belvizes földutakon kel­lett lebonyolítani a kurrentálást, begyűjtést s az elszállítást, ami sokszor lehetetlen­nek bizonyult. A földrajzi adottságok okozta nehézségekhez a történetieket sem szabad mellőzni, ebben az időpontban Szabolcs az országnak talán anyagilag a leg­nyomorúságosabb területe volt. A szépen elgondolt ellátási rendszer a valóságban csak repedezve működött. Wesselényi nádor 1661. február l-jén világosan fogalmazott ebben a tárgyban: „ ... nekünk szükségtelennek látszik ezen matériában kegyelmeteket serkengetnünk, mi­vel tudja azt jól, maga megmaradása s békével hunjában megnyugvása abból áll, azmikor szolgabíró kurrense jár az falukon és nem az fegyveres vagy katona hajtja az barmot. " 286 Ilyen és hasonló sürgető és követküldő iratok a levéltárban szép számmal akadnak, s nem tanúsítják feltétlenül a vármegye megértését. Mégis tél lévén, a felelősség megállapítása az elkövetkezendő eseményekért igen nehéz. Néhány esetet feljegyeztek a levéltári iratok. Egyik Baktán történt, mikor ott hált a kallói kommendáns, a Heister-ezredbeli Franz Ludwig von Angeloch kapi­tány. A katonái elvittek néhány nem is nagy értékű dolgot. Elvittek egy ruhadara­bot is, de azt visszaadták. Nyilvánvaló, a parancsnok észrevette, s visszaadatta. Azonban valami más is történt. „Kovács István feleségén az műhelyben eröszakot akartak tenni rajta, hogy kiszaladt az asszony kertekről-kertekre, úgy kergették sze­gényt, az kastélyba szaladt be. " 28? Egy másik tanulság: a Barkóczy László várkas­télya még állt. Egy másik esetről Szabolcs vármegyének egy panaszából értesülhetünk. 1661. január 5-én ír a vármegye Homonnai Drugeth Györgynek, hivatkozva Fényes Ist­ván kallói perceptorra: „ ... az ránk limitált (kiszabott) zabot egy köböl zab híjával adminisztráltuk, az szénának egy szekér széna híja és egy hordó ser híja volt. Az hátramaradott egy hordó sert Anarcs és Baka nevű faluknak kellett volna admi­nisztrálni, készen is volt az egy hordó sör, hanem beküldése haladván, az kállai németek kimenvén, Anarcsról negyven szarvasmarháknál, Bakáról harmincnál többet hajtottak el, azonkívül minden javaikban prédát vetettek, némelyeket tűzzel kínzottak, megkötötték, az asszonyi állatokkal fertelmesül éltek". 288 Paszabon emberhalál is esett, nem ismert körülmények közt három német kato­nát a falubeliek megöltek. Maga Cob is lejött az ügy kivizsgálására. A hat tettest átadták Kallóba Angelochnak, a vármegye pedig fizetett Cobnak 275 tallért és egy legalább 20 akós hordó tokaji bort. 289 A Szejdi-járás következtében a vármegyét sokkal nagyobb károk érték, mint gondolták, s ezért újból számba vették a portákat. „Mivel az pogány török ellenség miatt, - olvassuk a vármegye jegyzőkönyvében - mind penig az német hadak miatt !5 Uo. Fasc. 78. No 14. 1660. 16 Uo. Fasc. 79. No 54. 1661. 17 Uo. Fasc. 79. No 38. 1661. !8 Uo. Fasc. 79. No 60. 1661. w Uo. Fasc. 79. No 8. 1661.

Next

/
Thumbnails
Contents