Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

NYÁRY ISTVÁN

fiatalembert az egyház boldoggá avatta, s mint ferencrendi vértanúnak a képe, a fejen kereszt alakú vágással több kolostorban megtalálható, így Assisiben, az anyakolostorban is.) A Felső-Magyarországon korainak számító ellenreformációs tevékenység segít legjobban megérteni Nyáry István jellemét. Alapjában véve jámbor lelkű, vallásos beállítottságú egyéniség volt minden rosszhiszeműség nélkül, ami talán családi vonás is lehetett, jóindulatú, amivel olykor vissza is éltek, türelmes és emberséges. Talán ezért is nem volt igazi katona. Nagyúr volt, aki mindenkiben tiszteletet ébresztett. Egyszóval, mintha maga is az „Udvari schola" lapjai közül lépett volna ki. A főispán Nyáry Istvánnak lakhelyén némileg nyomába tudunk szegődni. A kisvárdai vár legfelső emeletén lévő teremsort ő építette ki. A délkeleti toronnyal nincs egybevonva, ez a Szakolyi-Melith rész volt. Ugyanakkor nagyobbak lettek a palotarész ablakai is. Az Eri István ásatásaiból előkerült Nyáry-címeres, 1632-es évszámos kályhacsempe az ezt megelőző évekre teszi az átalakítást.

170 1635-ben eltemette feleségét, Telegdy Annát, akinek sírköve a Vármúzeumban található. A következő évben megnősült, második felesége a fiatal kapivári Kapy Klára lett. A mai római katolikus templomban lévő barokk oltárt, amely a várkápolnából került ide, az eddigi véleményekkel szemben meg kell említeni, hogy nem Nyáry Istvánék állíttatták, mert nem az ő címerük van rajta. Jóhiszeműségére jellemző, hogy sokszor visszaéltek vele, s berángatták a legképtelenebb dolgokba. Ilyen volt, amikor 1633-ban királyhelmeci jobbágyai el akarták szöktetni Mándokról, Forgách-birtokról a falu kovácsát s rajtakapták őket.

171 Vagy a „berkeszi bajos malom" esete 1634-ben, mikor 111 tanú vallott ellene a vármegye törvényszéke előtt.

172 A felső-magyarországi főkapitány A magyarországi törökök nem akartak a perzsiai háborúba menni, ezért a végeken igyekeztek háborús feszültséget előidézni. 1639-ben Ónodot is elpusztították,

173 a Tiszántúlt és Szabolcsot ez alkalommal csak a Tisza áradása mentette meg. Ferdinánd megerősítette a várakat, homonnai Drugeth János országbíró és kassai főkapitány felkelést hirdetett, eredménytelenül. 1640. május 2-án Szabolcs vármegyének már a harmadik levelét írta, hogy júniusban Kassa alatt, a Csereháton az egri törökök négy falut pusztítottak el, júliusban pedig a két Gagyot.

174 Látván tehetetlenségét, homannai Drugeth János le is mondott. 1640. június 6-án Nyáry István Kisvárdán kelt levelében kimenti magát a vármegye közgyűlése előtt, hogy mivel a király rendeletéből a nádorhoz kell mennie, ezért kisvárdai prefektusát, Csuta Miklóst küldi, hogy képviselje. Nem rokoni látogatásról volt szó, bár húgát ekkor láthatta utoljára, hanem, hogy megkapja Ferdinándtól a Régensburgban, a birodalmi gyűlésen aláírt kinevezését: „tekintetes és 170 Éri, 1954. 56-66. 171 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 51. No 17. 1633. 172 Uo. Fasc. 52. No 9. 1634. 173 Uo. Fasc. 57. No 33. 1639. m Uo. Fasc. 58. No 51-52. 1640.