Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

LÓNYAY ANDRÁS

kallói kapitányokat, mint Homonnai bűntársait, mivel megbontották a békét.

123 Szepsi Laczkó Máté szerint azért: „1616. Lónyay András kallói kapitány nyolc zászlókat ada ki titkon, hogy Homonnai György és Rádul vajda részére és pártjára, akiket ajándékokkal megcsalhatnak vala, alája és melléjök állatná."*

24 Bethlen Gábor 1616. június 22-én, tíz nappal Lippa elfoglalása után kelt levelében erre vonatkozóan írja: „... immár minden ez ideig való álnakpraktikájok mostan napfényre jött, semmit immár el nem fedezhetnek, sőt hogy a római császár engedelméből volt, világosan megtetszik instrukciójának első artikulusából, ahol azt írja, hogy az ezer lovast kállai kapitánytól kérjék el, kiket melléje rendeltének, az kállai kapitány nem Homonnai, hanem császár szolgája volt ez ideig". Bethlen szóhasználatát csak meg kell szokni, akkor látni a valós tartalom hiányosságait. Mátyás ugyanis, mint láttuk, nem támogatta se Homonnait, se Lippa felmentésének kísérletét. Lónyaynak a várban csak 200 lovasa volt, nem adhatott ezret. Egyszerűen Bethlen barokkos túlzással felnagyítja azt a hiúságán esett sérelmét, hogy szembe mertek vele szállni, mikor a közfelháborodás ellenére elfoglalta és átadta Lippát a töröknek. Lónyay, ha segített Fekete Péternek, csak Lippa és a magyarság érdekében tette. A későbbi Gombos András-féle vállalkozástól már távol tartotta magát. Az év végén az ellentámadásba lendült Bethlen Debrecenből követeli, hogy Esterházy Miklós, Dóczy András, Lónyay András „exiliumba (számkivetésbe) menjenek". Hogy Szabolcs vármegyének milyen nagy volt a bizalma a kallói vár főkapitányában, s egyúttal milyen volt Bethlen támadása előtt a helyzet, bizonyítja az 1619. május 17-én Petneházán tartott közgyűlés határozata. „Hogy mivel az mi vármegyénkben, Szabolcsban annyira elsokasodott az sok gonosztevő ember, hogy ember házában sem maradhat meg miattok, az út önjárók is békességben utaikon nem járhatnak, az kereskedő emberek is nem mernek miattok imide-amoda menni, ez okon mi egyenlő akarattal adtunk autoritást omnimodam potestatis facultatem (parancsot, hogy minden lehetséges alkalommal) az nemzetes és vitézlő Lónyay András urunknak, királyi urunk őfelségének Kalló vára főkapitányának az pozsonyi 1608. esztendei artikulus és kontinenciája szer ént, hogy valahol őkegyelme afféle malefaktorokat (gonosztevőket), úgymint gyilkosakat, tolvajokat, útonállókat, csavargó hajdúkat, dúló, nyúzó fosztogatókat és törökre lejárókat és egyéb malefaktorokat hallhatva akár őfelsége, akár nagyságos urak, akár nemesek jószágaiban, szabadon reá mehessen avagy reájok küldhessen és semmi oly akadály, úgymint se diéta, se vindémia, se messis (se országgyűlés, se szünet, se aratás) az ellen ne lehessen obstakulum (akadály), hanem afféléket mindenütt szabadon megfoghasson és juris ordine[m] juxta eo[s]dem de merítő (érdemük szerint) megbüntethessen. Ha penig vagy varason, vagy faluban afféle malefaktorok találtathatnának, tehát tartozzanak vagy arra rendelhetett, vagy arra küldettetett szolgái mellett 1/J Uo. 422 124 Szepsi Laczkó, 1980. 95.