Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
LÓNYAY ANDRÁS
mostani levelében azt parancsolja, hogy a mezei hadakat, Nagy Lukács hadát el ne bocsássuk, hanem fönntartsuk, mivelhogy őfelsége pénzt küldene nekijek/, újonnan eloszlattuk őket, csak száz lovast megmarasztván bennek, kapitányokat, hadnagyokat és főlegényeket, hogy az pénzzel az komisszáriusok elérkezvén, ha kívántatik, ezek a hadnagyok ismét gyüjthessék összve azokat ... Kérjük azért kegyelmeteket, hogy kegyelmetek énérettem is ne nehezteljenek ez száz lovast eltartani addig, míg fizetéseket meghozzák. Nem kevés falu lévén Szabolcs vármegyében, nagy könnyen eltarthatja kegyelmetek, hová kettőt s hová hármat rendelvén bennek az falukra."^ 9 Forgách levelei egyértelműek. Nagy Lukácsról legközelebb 1619-ben hallunk, Bethlen oldalán harcol. 1616-ban Két év alatt Erdélyben lényegesen megváltozott a helyzet. Bethlen részben a „boszorkányperekkel" megszilárdította a fejedelemség gazdasági alapjait. Közben visszakapta Husztot, Kővárat, maga mellé állította a református egyházat, jól megfizette a hajdúit. Hatalma, tekintélye egyaránt megnőtt. Két évvel ezelőtt uralmát minden bizonnyal meg lehetett volna dönteni, annak idején Thurzó nádoron múlott, most már aligha. Az év eseményei közismertek. Fekete Péter kísérlete Lippa felmentésére, Gombos András támadása, majd Bethlen demonstrációs felvonulása Debrecenig. Mi inkább a szabolcsi eseményekre figyeljünk! Hogy milyen volt 1616 tavaszán Szabolcsban a hangulat, jól dokumentálja Lónyay Andrásnak Kálióból május 14-én Thurzó nádorhoz írt levele. „Kegyelmes uram, akarám nagyságodnak értésére adnom, hogy a jeneiek, lippaiak ezen külték fel követjeket Homonnai uram őnagyságához könyörögvén őnagyságának, hogy ne hadná őket, mert az ő urok őfelségének az mi kegyelmes urunknak tött fogadása ellen az töröknek mind azzal az tartománnyal egyetemben megígért. Ezek könyörögnek azon, hogy őfelsége találna módot kegyelmesen, ne szakadnának azok az szép végházak el az mi kegyelmes urunktól és az egész kereszténységtől. Bethlen Gábor Kolozsvárhoz hirdet generális inszurrekciót, Rédey hadat kiáltat, gyűjtet, orvnak, tolvajnak kegyelmet, pénzt, jószágot ígérvén. Úgy halljuk, Raduly vajda Eperjeshez jütt el, tudom, ezennel földünk kár nélkül nem lészen. Tegnap az egri, szolnoki török az püspökladányi határról valami hizlaló barmát az szoboszlai és kabai hajdúknak mintegy másfél százig kapott el, kit el is hajtottak. Úgy értjük, az Szkender pasa hadának egy részét igen megverték az lengyelek, Moldovába Bethlen vajda is ezer embert küldött segítségre az török és megvert havas alj i vajda mellé. Egyébről írnom kegyelmednek nem tudok, hanem ez sok indokolatlan hírben csak óránként ránk várjuk az kárt. Ezek után nagyságodnak az én életemig való alázatos szolgálatom ajánlom, tartsa meg Isten nagyságodat sat. Ex Kalló 14. MajiAnno 1616" m . m Uo.Fasc.32.No 52. 1615. 120 Szilágyi, 1881.405.
