Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

LÓNYAY ANDRÁS

kegyelmet kapva hazatért Erdélybe, pártfogók segítségével Jutottam hozzá - írja Emlékiratában, - puszta jószágocskámhoz, kit adtak volt a két hajdúnak, Nagy Lukácsnak és Sebesténnek. Ezek Hídvégen egy jobbágynak leányát szerették, gonoszul mindketten élték, Sebestén megölte Lukácsra való bosszúságában a leányt. ... Brassóban egy Beauri nevű kapitány ... híre lévén a Hídvégen történt gonoszságban, kiküldött, és mind Lukácsot, Sebestént Kolozsvárra küldi, Sebestént felakasztják, Lukácsot proskribálják?'

UA

. A Bethlen uralmának első évére vonatkozó erdélyi véleményt, ha ugyan nem Bethlen sugalmazását tolmácsolja Böjti Veres Gáspár, akinél azt olvashatjuk, hogy mikor július 13-ra Pozsonyban Mátyás császár országgyűlést hirdetett, több tisztviselője, elsősorban Dóczy András, Lónyay András és Forgách Zsigmond úgy vélekedett, hogy ezen a gyűlésen megtörténik a törökkel kötött szerződés teljes felbontása. Éppen ezért a kassai őrség egy bizonyos Nagy Lukács vezetésével ismételt portyákat bocsátott Eger és Fülek felé s felgyújtva az aradi külvárost, mely már erdélyi terület, nemcsak a törökök marháit hajtották el, hanem az ottani rácokat is. „Ekkor küldte Bethlen Kovacsóczy Istvánt és Belényessy Györgyöt a pozsonyi országgyűlésre, ill. Linzbe, útközben Kassán tárgyaltak, s mivel ezektől [ti. Dóczy, Lónyay, Forgách] üres ígéreteken s néhány, részben tudatlanságra, részben zsákmányra és rablásra szomjazó hajdúk gaztetteire hivatkozó mentségen kívül semmi egyenes választ nem tudtak kicsikarni, komor hallgatással és vigyázattal folytatták útjukat.,"'

15 Pedig ez volt a valóság, bármennyire is nem hitték az erdélyiek. Zólkiewski Szaniszló palatínus és a lengyel hadak fővezére 1614. július 6-án írja Thurzó nádornak, magyar fordításban a következeket: „a törökök és tatárok serege már gyülekezik, nem kétséges, hogy az én kegyelmes uram, ő királyi felsége, vagy ő császári felsége tartományait támadják meg. Még nem eléggé világos, hová viszik a pogányok a háborút. Valamennyi csapattal, (ha a sors úgy hozza), készülünk a védekezésre és az ellenség támadásának fogadására. Úgy vélem, ugyanezt kell tenniük a szomszéd magyar urainknak is, hogy az átjárást a Kárpátokon vágják be, az alkalmas helyeket erősítsék meg őrséggel. Az a hír járja, hogy a tatárok a lengyel királyság tartományain keresztül fegyverrel keresnek utat Magyarországra. Készüljünk fel, amennyire tudunk, hogy ezt a bajt mirólunk és Magyarországról elhárítsuk. Thurzó Bicséről augusztus 20-án ír Szatmárra Dóczy Andrásnak, csatolva a lengyel palatínus levelének másolatát, „melybűi minden homály nélkül kitetszik írja a nádor, - hogy az tatárság az mi hazánk károsétására igyekszik. Minthogy penig az jó gondviselő embert nem a meglettről való bánkódás, hanem a leendőrül való szargalmatosság indítja inkább, hogy hazánkban, mely aznélkül is mindenfelől Ínséggel tapasztaltatott, véletlen romlás ne essék és ne történhessék, kegyelmedet kérjük és tisztünk szerint intjük, ezeket értvén, legyen kegyelmed szorgalmatos az ellenük való vigyázásbarí\ 114 Hídvégi Mikó, 1980.26. 115 Böjti Veres, 1980. 19. 116 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 32. No 42. 1614.