Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
LÓNYAY ANDRÁS
szent királyi felsége parancsából nagyságos Mágócsy Ferenc uram leveleivel meghagyja nekünk, hogy Kalló vára erődítményeivel újjá építtessék, ezért minden falu az alispánok limitációja szerint az említett Kallóhoz fát szállítani tartozik a közeli boldog Mátyás apostol ünnepéig. Ha pedig valaki jobbágy ennek teljesítésétől vonakodnék, az alispán urak 12 rénes forint bírsággal büntessék."* 02 A következő évi „ingyen munkát" a vármegye csak feltételesen engedélyezi, s hogy meglett-e, nem tudjuk. Az új kallói kapitány első éve aligha telt nyugodtan. Thurzó nádor 1610 júniusában Tasnád mellett a királydaróci mezőn találkozott Báthory Gáborral, hogy a vitás kérdéseket elrendezzék. A nádor kíséretében „a végekből levő vitézlő rend vele lévén ... a pompás szemtételnek semmi jó effektusa nem lőn, a palatínus Kassán át (valószínű Szatmáron, Pócspetrin és Kallón át) házához mene." m Ebből az évből ismerjük a kallói vár létszámát és a fizetéseket. Kb. 450-en voltak, a havi fizetések összege 1386 forintra ment fel. 104 A kamaszkorból alighogy kinőtt Báthory Gábor aztán a mindkét részen lévő hajdúságot felültetve megszállta Nagyszebent, s a hajdúkkal három hónapig pusztíttatta Havasalját. 161 l-ben Forgách Zsigmond is megindult ellene, seregében Rákóczi Lajoson kívül ott találjuk Lónyay Andrást is. Szinte akadálytalanul haladt a királyi sereg, Báthory Gábor brassói veresége után, mikor Bethlen Dévára menekült, a kallói kapitány némi szerephez jutott. Monaky Miklós és Lónyay András - nyilván nem saját kezdeményezésből - üzenetet küldött, hogy „ha őnagysága akarná, szemben lennénk és a közönséges jóról uruknak, fejedelmüknek, közönséges hazánknak, nemzetiségünknek is jövendő megmaradásáról" 105 tárgyalnának. Este Monaky és Lónyay Déva alá érkezett, Bethlen is lejött a várból, ki „illendően szállásokat öltöztetvén és becsületes vacsorát készíttetvén" kezdett tárgyalni a megbízottakkal. Tárgyaltak másnap is egész délelőtt, majd abban állapodtak meg, hogy Bethlen felmegy tárgyalni Rákóczi Lajoshoz Szerdahely alá, addig Lónyay András és Monaky Miklós túszként visszamarad. Bethlen és kísérete ebéd után lóra kapva, másnap este megérkeztek. Ott a következő nap délig tárgyaltak, hogy sikeresen vagy sikertelenül, megoszlanak a vélemények. „Mi ebéd után elindulván estvére Szászsebeshez jővén, ott abrokolván, virradatig Dévára haza jutánk" - írja a Bethlen kíséretében lévő Hídvégi Mikó Ferenc. Bethlen Lónyayékat az akkori illendőség szabályai szerint megajándékozta és elbocsátatta. Ő maga pedig még aznap elindult Temesvárra Szkender pasához. Kálióban azalatt, míg a kapitány Erdély hegyei közt futkosott, vitézkedett és menekült a fagyhalál elől, nem állt meg az élet. Lónyay Andrást ideiglenesen Hagymássy János helyettesítette, de az erdélyi ügyek hatására a Felső-Tiszára is „átterjedt a forrongás, a hajdúk szeptember elején Tokajt akarták megütni, de a felső-magyarországi nemesek hada Ladánynál megverte őket, majd viszont szeptember 13-án őket verték el Böszörményben " - mondja Acsády. 106 Hagymássy SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 9. Fol. 145. Hídvégi Mikó, 1980. 38-39. Gyurkovits, 1838. Hídvégi Mikó, 1980. 53. Acsády, 1897.