Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI
Az indulás különböző okokból késést szenvedett. Teleki és Thököly serege egyesült, majd elváltak útjaik. A rakamazi sáncban Vrbna várta őket. Vezendről írva Teleki már többet is tud: „különb-különb formán hozzák, ki öt, ki hat, ki hétezernek mondja az ellenség számát, az bizonyos, azkiket kivehetett az várakbul, kivette és az sáncban zsindelyes épületeket építtet" 532 Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a kallói németek és magyarok is Rakamazon táboroztak. Ugyanakkor Teleki Böszörménnyel is számot vet. ,, Várak s csak Beszermény megvételére is elegendő erőnk nem lévén, ha az német harcot állana, vele ugyan mezőn talán megharcolnánk, de sáncban vervén magát, ki nem jő ... Szándékunk az, hogy Nagyszőllős felé menjünk. " Nem is jött Teleki Szabolcsba, de öt nappal később Szinyérváraljáról írt a vármegyére két igen különös levelet, melyek egyikének plusz érdeme, hogy nem szerepel a nyolc kötetes Teleki levélgyüjteményben. Latin címeinek hosszas felsorolása után, melyben még árendátorsága is helyet kapott, magyarra fordítja a szót. „Minden dolgoknak s úgy akármely fényes birodalmaknak is ez szemfényvesztő világnak hirtelen elcsillámló változás alá való vettetésének világos tükörét, hogy ez hajdan többire ez egész világot rettentő hírével betöltő magyar hazában nagyságtok s kegyelmetek nem látná világosan s nem is érzené, nem kétlem, ki is az maga feleinek idegen kézre önként való adása, mely seprejévé s csúfjára tevé azelőtt maga birodalma alatt valóknak is, bő írással előszámlálnom nem szükséges, ezt mutogatja oltalmazásnak színe alatt az idegeneknek szép végházainknak s határainknak adása után már régiül fogvást kezdett s most édes hazánkban véghez vitt recepta evangelica religiónak exterminátiója (protestáns vallásüldözése), azon vallású prédikátoroknak kiűzése, sokaknak közülök gályákra, idegen országokra való adások s ott rettenetes, hallatlan kínzások s némelyeknek az elszenvedhetetlen kínok után emberi füleket irtóztató halálnak nemeivel való megölettetése, az szegénységnek vallásival ellenkező vallásra kényszeríttetése ... stb. 533 Hadjárata folyamán Teleki ostromot nem végzett, csatát nem vívott, néhány vár önként megadta magát, Eperjes alól vissza is fordult, s amilyen lassan haladt előre, fizetetlen s lázongó hadával, oly gyorsan vonult vissza. Augusztus 28-án már Kővárban találjuk, betegen. Thököly hada is elkerülte Szabolcsot és a rakamazi sáncot. Török övezetben vonult fel Zólyom, s főleg a gazdag bányavárosok ellen, melyeket hatalmába is kerített, Körmöcbányán óriási aranykészlettel. Barsszentkereszt azonban november 1jén megpecsételte ottlétét, vissza kellett vonulnia. Wesselényi Pál egy levele hűen kifejezi a Thököly hadseregében uralkodó hangulatot. ,,... a végbeliek s Hadházi megunatkoztanak az odafelvaló leteltül, s ha a mezei hadak úgy akarták volna, kit is többire csak Szőcs János tartóztat, eddig régen odahagyták volna őket, mert a magyar katonának, úgy látom, csak addig kell a hadakozás, míg prédával megtelUo. 204. SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 96. No 110. 1678. Teleki, 1905-1926. 8. k. 335-336.
