Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI

December 6-án kezdi el a böszörményi erődített templomot ostromolni. Ő maga így számol be erről: „ ... nagy hidegek és igen alkalmatlan idők járván, nem kicsiny alkalmatlansággal s az ellenségnek közelléte miatt nem kevés nyugtalansággal. ... az elmúlt vasárnap idein szállván ide az tábor, tegnap mentek Böszörménnek ostromnak, de felettébb hideg lévén s jól az árkokat hirtelen meg sem tölthetvén, az benne lévő ellenség sűrű lövése miatt is visszaállottunk táborhelyünkre, holnap Isten kegyelmébül Hadházra igyekezvén és azt munuálni (kézre keríteni) akarván a tisztek, hogy az végbeli mezei és idegen hadbul álló gyalogos vitézeket benn hagyják az erősségben s magunk penig körülötte kvátélyozunk az lovas hadakkal, azhol alkalmatosabb lészen "

5n De mint a másnap írt levélből értesülhetünk, Hadházat se tudták elfoglalni. „Hadházát elégetvén maga Hadházi, ahelyett Debrecen alól tartva kvártélynak, éjfélkor erre indultunk" 515 Wesselényi Pál levele ugyancsak Teleki Mihálynak mindezekről mást is mond. „Böszörmént megpróbálgatván s ott rettenetes üdő lévén, azután is vártuk harmadnapig az üdőnek jobbulását, de csak az égszakadás lön ... Debrecenbe jöttünk ... Cobot még itt az Tiszaparton Eszláron véré az eső, kinek ha úgy tudtuk volna erejét, mint most, Böszörmény helyett őtet kell vala megpróbálnunk ... többen vagyunk 8000-nél, mozsárágyuval kezünkben lenne Böszörmény "

5!4 Ugyanakkor Cob is beszámol a Böszörménynél esett dolgokról. Némileg másképpen, mint várható, sőt a hadi tengerészetből vett kifejezései miatt is, mellyel bátortalanságát akarja leplezni. Barkóczy István nem így cselekedett volna. Valószínűnek látszik, emiatt is fogják pár hónap múlva visszahívni. Levelének elején a kassai marsai a Munkács körzetében írt tartózkodásáról úgy fejezi ki magát, hogy „nem volt akkora szerencsém, hogy őket a mezőre kihívhattam volna", — írja, majd a következőképpen folytatja: „Aztán pedig őket innen fogva követtem és miután Böszörmény város melléttel táborukról hallottam, melyet támadással remélték, hogy elfoglalják, ő szent felségének dicséretes hadseregével a Tiszán átkeltem, ... Böszörmény alá mentem, ahol levágva úgy a lengyelekből, mint a magyarokból, megsebesítve és élve elfogva körülbelül háromszázat, a böszörményiek elnyerték tőlük két zászlójukat ... szekereket ... birkákat ... szégyennel menekültek az annyiszor említett város ostromából és kénytelenek voltak Debrecenbe venni magukat", ahová követte őket s Bohamot „ ... a debreceni mezőre kihívta, de azok a hitszegők, az ország pusztítói ... igaztalan ügyükben nem bízva, este levelem kézbevétele után éjszaka minket meg sem várva, rútul a legnagyobb zűrzavarban elfutottak" 515 Ez utóbbiak nem egészen egyeznek a tényekkel. Például Wesselényi Pál megjegyzi december 10-én: „Azfranciák kedvelik a Debrecenben való nyugvást. "

516 Cob levele 5 nappal később kelt, nem erőltette meg magát a sietséggel. A levél forrás értékén kívül, stílusával bevilágít a marsai rokonszenvesnek nem mondható emberi jellemébe is. 512 Teleki, 1905-1926. 7. k. 611. 513 Uo. 613. 5,4 Uo. 614. 515 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 95. No 43. 1677. 516 Teleki, 1905-1926. 7. k. 614.