Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI
Ugyanakkor felmerül a kérdés, milyen álláspontot foglalt el Barkóczy István, ki főispánként és hadvezérként a maga személyében ellentétes érdekeket képviselt. Egy levele megvilágítja nem éppen könnyű döntési kényszerét. Kallóból írja a közgyűlésnek július 17-én a következőket: „Az nagyságtoknak s kegyelmeteknek levelét, 14 praesentis költet elvettem, melyből értem rettenetes panaszát nagyságtoknak s kegyelmeteknek az katonaság ellen, kiváltképpen az kisvárdaiakra; én magam sem tudom szerével, kik legyenek ottan Kisvárdában, mert miolta azok közinkben származtanak, magam látom, sokkal inkább elhatalmazott az tolvajság, de ki légyen, aki őket megzabolázza? Kiváltképpen minthogy régtől fogva jizetetlenek, azonban majd minden nap léten-lesznek kuruccá bennek, azmint Halassy is negyvened magával ment el csak nemrég is. Én attól tartok, magamat is meg ne kötözzenek és le ne vigyenek, mivel csak nem tudom, melyiknek kelletik hinni, túl az Tiszán mind öcsém Barkóczy Ferenc jószágát s mind az magamét és grófné asszonyomét is felvervén, noha tudom, kik cselekedték, mégsem tehetek róla, most, hacsak megriasztom is, mindjárt az rebellisek köziben mennek ... én mindazonáltal írtam mindenfelé az hadnagyoknak, hogy kiki az maga katonáját fenyíték alatt tartsa és tolvajkodni ne engedje, sőt nagyságtok s kegyelmetek parancsoljon az parasztságnak, hogy az olyan tolvajokat, életvesztegetőket feltámadván reájok, megfogják, kézhez hozván, büntetődjenek. Elhigyje nagyságtok s kegyelmetek, csak az fizetéssel érkezzék Schmidt uram, mely nemsokára meglészen, azután más rendben szabjuk őket. " 49S Barkóczy levelének a megírása előtt kevéssel Szőcs Jánosnak, a későbbi kallói vicekapitánynak egy meghiúsult vállalkozásáról tudósít Rápolti Nagy Gábor, az ecsedi vár profuntmestere. „ ...az elmúlt pénteken is kétszázod magával az itt való mínest el akarván hajtani egy egész nap leselkedett itt az erdőken utána ". Május végén Bécsben Lipót császár megtudta, hogy a budai vezér parancsba adta, ha megtámadják, „többé senki foglyot ne ejtsenek, hanem mindenkit, ahogy tudják, le kell mészárolniok és elpusztítaniok", 494 vagyis a háborúság egy keményebb, kegyetlenebb szakaszába lépett. Strassoldónak, úgy látszik, ezért kellett távoznia. Július 19-én még rendelkezik a repartició ügyében, július 3-án pedig már Schmidt Kassáról értesíti a vármegyét, hogy a távozót ideiglenesen ő helyettesíti. 4 5 Az utód a már ismert Cob Wolfgang tábornok, a bécsi őrség tüzérezredese lett. Jövetelének oka azzal van összefüggésben, hogy a bécsi udvar tudomására jutott, hogy május 27-én Varsóban XIV. Lajos követe szerződést kötött Apafival és a szandzsákokban élő bujdosókkal a Habsburg birodalom ellen, és pénzbeli támogatást, katonaságot ígért nekik. Tette ezt azért, mert az úgynevezett hollandiai, pontosabban az Egyesült Tartományok elleni háborúban két éve Turenne marsall elesett, s azóta Elzászban a harcok nem folytak a franciáknak kedvezően, szükségesnek látszott egy másik front megnyitása, történetesen a birodalom másik végén, hogy a császári erőket megosztva, erősítsék a francia pozíciókat. A politika azt a paradox helyzetet produkálta, hogy a református vallásukért harcoló rebellisek annak a Uo. Fasc. 95. No 84. 1677. Uo. Fasc. 95. No 37. 1677. Uo. Fasc. 95. No 14. 1677.
