Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI
dolgunk, mehetünk-é a Tiszáig, nem-é. " Nyereségről nem esik szó, a haszon csak a két város felgyújtása! Az erdélyi bujdosó hadak december elejéig nem oszoltak szét, név szerint Szőcs János és Apagyi hada. Aztán „ hírtétel nélkül el is oszlék az had ... nagy konfúziók (zavarok) az török és az hadak között" 479 A kallói katonák ez időben ismert tettei inkább lehangolóak. A vármegye nehezen tudta beszedni a kirótt évi 40 000 köböl gabonát. Lipót 1673-ban részletesen szabályozta a katonaság ellátásával kapcsolatos tennivalókat, de az adott helyi viszonyok közt a gyakorlat más arcot kapott. Helyesen állapította meg Strassoldo egyik levelében, hogy a „repartició (adókivetés) hiányából származik az oly sok baj, az oly sok hiányosság, az országban az oly nyomorult népnek a törvényszegő katonák elleni panaszai" 481 . A kallói katonák azonban túllépték a megengedett határokat, íme egy csokornyi belőlük: az élelmet „pénzre kívánják, de abban semmi nem telik", ingyen őröltetésre kényszerítik a szegénységet, külön szolgáltatásokkal terhelik őket (kenyér, bárány, tyúk), a végtelen sok gratuitus labor, a proskribált latrokat a prezidiumba fogják, egy szóban összefoglalva: „Égben kiált és hajunk szálát felborzasztja az magyar hadaknak is istentelensége"'. 481 Név szerint külön megemlítést érdemel a kallói annonae (gabona) praefectus (élésmester), Zacheus Augustin Klinger, az excesszusok (kihágások) nagy része az ő rovására írható. Az évben számos tűzvész volt Magyarországon is, Erdélyben is. A magyarországiak a rebelliseket gyanúsították 482 , míg Telekiek szerint Strassoldo és Barkóczy István fogadták fel a gy új tógátokat. 483 Megtiltották, hogy a parasztok a gabonából pálinkát főzzenek, tekintettel a repartició (kivetett adó) késedelmes beszolgáltatására. 484 Az első adat ebből az évből származik, hogy a munkácsi uradalomból, történetesen Báthory Zsófia jobbágyai, Szabolcsba járnak részesként aratni. A Tiszánál, nem első eset lesz, ki is fosztják őket. 485 Szabolcs menti magát; „Hogy pedig nagyságod pirongatásképpen felteszi levelében ...az hazapusztító latrokat megengedjük tíz, húsz vagy harmincanként is kóborolni, igaz dolog, elsőben is ez az pironyság az militáris (hadi) tiszteket illeti, kiknek serényebben kellene a dolgokhoz és haza oltalmazásához nyúlni, mint most cselekesznek. De mindazonáltal mireánk nem illik, mert ha csak oly kevés rebellis volna, kivel megbírhatnánk, jó alkalommal obszisztálni (útjába állni) el nem múlatnák ... panasz büntetlenségek miatt nem lészen mireánk" . m Nemcsak a fejedelemasszony, hanem Bereg vármegye is panaszkodott a tiszahátiakra és azok „ nagy részeként pogányt is latorsággal meghaladott kurucok''-ra. Szabolcs a vádra azzal válaszol, hogy „kerecsenyiek, adonyiak és egyéb Tiszán túl ... lakosoknak szokták az prédálók gyakran eladni az ellopott 478 Teleki, 1905-1926. 7. k. 290. 479 Uo. 324. 480 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 94. No 27. 1676. 481 Uo. Fasc. 94. No 41-43. 1676. 482 Uo. Fasc. 94. No 102. 1676. 483 Teleki, 1905-1926. 7. k. 243. 484 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 94. No 10. 1676. 485 Uo. Fasc. 94. No 70-71. 1676. 486 Uo. Fasc. 120. No 3.
