Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

Júliusban Teleki Mihály levéllel fordul a bujdosó magyarokhoz. „Nagy búsu­lással és csodálkozással kellették - írja - kegyelmeteknek jelentenem, minemű nagy injúriákat (jogtalanságokat) kellették szenvednem némely hadakbéliektől: Azelőtt néhány hetekkel Majos Ferenc elfogván az ecsedi udvarbírót, az hegyeken által­ment Máramarusra és ott vitte el Kővár vidékének az szél in, kiért Rákócziné fejede­lemasszony az mi kegyelmes urunk őnagysága Huszthoz való városbeliekben, viskiekben nyolcat arestáltatott (bebörtönzött), sok ideig fogva tartotta kemény és hallatlan rabságban. Ugyankkor azon viskieknek és técsöieknek marhájokban hatvant elvétetett, azután félholtan az rabokat elbocsátotta, de marhájokat odaha­gyatta, sőt még azonkívül többet száz ökörnél vétetett el huszti jószágabeliek marhájokban és más máramarusiakéban. Most ezelőtt egynehány nappal újólag Szőcs János uram /ki az elmúlt ősszel az én kővárvidéki faluimban is feles károkat tétetett/, ugyan Majos Ferenc Prinyi uramékra menvén, őkegyelmekben elfogván, Máramaroson keresztül vitte, az ha­dakkal együtt, kiért is, elhiszem, károsodni fog Máramaros ... vétkek is nincsen, azonban öreg, beteges ember is az úr, Prinyi Gábor uram s az másik igen ifjú [Já­nos] ... de mindenek felett Prinyi Ferencné asszonyomat miért kellett megfosztani, kivel hallatlanul is bánt Majos" 454 Bánffy Dénes a két kallói tiszt hőstetteivel kapcsolatban éppen nem rejti véka alá véleményét, mikor így ír Telekinek az eset kapcsán: „ ... vájjon az ilyen maguk verébül álló, ártatlan emberek és főrendek raboltatásokban, sarcoltatások és po­gány módra való üldöztetésekben gyönyörködő nem-vitézeknek, hanem tolvajoknak patrocinálni (oltalmat adni) nem Isten ellen való vétek-é? " 4 5 A bujdosók 1674. augusztus 23-án Csatáron Wesselényi Pált megválasztják fő­vezérüknek. Ugyanakkor egyéb hírek is érkeznek: „Pálffy Károly 12 száz némettel bizonyo­san leérkezett; Tállyán s az hegyek alatt van ... Barkóczy hada igen megfelesedvén Szoboszlóhoz szállott. Majténynál is gyülekeznek. " 456 Mindkét fél készülődik. „Az harc igaz és megvolt, - kezdi beszámolóját Bánffy Dénes - 26 Octobris Böszörmény táján. Mind lovasa, mind gyalogja kinn volt Váradnak, az magyarok is ott voltak. Erős harcnak írja Keresztes, megverettek az németektül és sokan vesztek ... mind magyar, mind török. Írják szegény debreceniek, számtalan szekerek, lovok, kocsisok és egyéb emberek veszett oda nékik is, és még nem tudják, az város is mint marad az német miatt. Kik vesztek még, nem tudatik egyéb, hanem szegény Bessenyey Mihályt, mint írják, meglőtték. " így számol be Bánffy Dénes erről a csa­táról. A továbbiakban szabadon engedi indulatait. „így veri Isten hamis hitért és iszonyú, hálátlan gyilkosságért, mert azkiket levágatott az ebkölyök, Wesselényi nevet nem érdemlő fickó, méltó volna az ebet iszonyú halállal megöletni tanácsival együtt. Meg is veri az Isten, úgy hiszem, azvalamit mondanak az magyarok, ne higgye, Uram, hazudnak ebül, se titkon, se nyíltan ne segítse. 1 " 45? 454 Uo. 603-604. 455 Uo. 606. 456 Uo. 620. 457 Uo. 634.

Next

/
Thumbnails
Contents