Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SENNYEY FERENC
dolgukat, sőt két, három vagy több napon át 10, 12, 18-an időztek". 427 December végén a vármegye ellenük statútumot is hozott. Valószínűleg sokkal több ilyen rablással egybekötött betörés volt Erdély felöl, mivel a fejedelemségben sem volt a bujdosók jogi helyzete a törökkel ekkor még elrendezve. Mindenesetre július elsejével Bánffy Dénes két esetet is említ: „ Wesselényi uram a császár pártjára általküldött [az erdélyi szóhasználatban mindig „császár", ami a magyarországiaknak „koronás király"] és néhány falunak marhájokat elhajtotta ... Lóczi uramék és Szőcs János neki felesedvén az beszerményi majorokat felégették és minden marhájokat elhajtották. " 43s Erről a „böszörményi próbáról" Szepessy Pál részletesebben beszámol. Július első napjaiban történhetett. Az ónodi és szendrei végbeliek Lóczi és Szőcs János vezetésével, valamint egy zászló váradi török, egy aga vezetése alatt megtámadták Böszörményt. A szabolcsi hajdúvárosok kedvelt célpontjai lesznek a későbbiekben is a bujdosóknak, egyrészt megbosszulandó a györkei elpártolást, másrészt a gazdagságuk is kívánatossá tettek a kifosztásukat. Böszörményben azonban várták őket, ott volt Barkóczy István főispán is Barkóczy Sándorral. „Kijöttek, az elöljárókkal megellenkeztek, - írja Szepessy Pál - de hogy vöttek észre, hogy az végbeliek jó készülettel vadnak, /voltak az végekbül ezer lóval mind emberszám/, hátat adtak, és az kapun is bevágták őket. Ezalatt olyan por és szél támadt, hogy egymást sem láthatták jól, és az ónodi zászlótartót az város árokjából úgy lőtték, egyszersmind lovát magát, ugyanott meghalt és az zászló is ott maradt... Ezenkívül egy jó szendrei katona veszett... már visszamenőben egy török jól ivott az szoboszlai borban és részegen... elevenen fogták el az hajdúk s mindjárt adták német kézben ... Az város egész hóstátját, kertjeit meggyújtották, az városnak majd nagyobb része megégett. Sokat az hajdúkban levágtak, rabot fogni s vinni az töröknek egyet sem engedtek az végbeliek. Mindenféle marhájokat megindították, és azki az melegben el nem fáradt, el is hajtották. Barkóczy István Sándorral kiszállt mindjárt és Kálióban lóhalálában menvén, az ottvaló német-horváttal segítségire jöttek az hajdúknak, de egyet is az végbeliekben ... nem ejthettek, hanem őközülök Pap László és egy horvát hadnagy esett el Szoboszlónál ...Az hírek úgy hozzák, mind hajdú, magyar, német és horvát Böszörményhez gyűl, Debrecent fenyegeti. "* Hogy a szabolcsi főispán ekkor bement-e Debrecenbe vagy sem, nem tudni. Talán nem, mert körülbelül egy héttel azelőtt járt ott a „hada" és „rút dolgokat követtek el", - írja Bánffy Dénes a kővári kapitánynak. A sikerrel járó „böszörményi próba" a bujdosó atyafiak önbizalmát, miben sose szenvedtek hiányt, eltekintve attól, hogy hosszú lovaglás után egy kifáradt üldöző csapattal kellett Szoboszlónál összemérni erejüket, erősen megnőtt, elannyira, hogy kb. egy hétre rá, Székely László azt írhatta, mikor a bujdosókat feleskették Apafira, olyan nyilatkozatokat tettek, hogy „soha a magyarországiaknak - ti. nekik - úgy kezeken nem volt az dolog, mint most, mivel most, az németben felesen felvittek, az várak puszta állapottal vannak, csak kívántatik, hogy ünagysága az hadak eleiben 437 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 91. No 50. 1673. 438 Teleki, 1905-1926. 6. k. 475. 439 Uo. 478-479.
