Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

nevezték. Két nap múlva Nagylétán szálltak meg, s másnap a hajdúváros Vámospércsig jutottak. Augusztus 31-én Hadházon át Böszörménybe értek, majd szeptember l-jén Nánásra. Szuhay a sereg útjának erről a szakaszáról szeptember 3-án így számol be Teleki Mihálynak: „tegnap kiindulván Nánásrul szép szerrel és megeresztett lovas és gyalog zászlókkal már akkor velünk lévén az hajdúvárosi lovas és gyalog seregek, megszállottunk Új fehértón, az h onnan levelet küldtünk Sennyey Ferencnek, az várbeli kommendánsnak [Peter Wolf] és az város népének külön. Sennyey elugrott csakhamar, az kommendáns mindeddig nem adott választ. A város élőnkben kiküldött és nem kevés bajoskodással végre engedelmességét ígérte ... Mára virradván, rendelt seregekkel megindultunk, és az város népe is zászlóstul kijővén élőnkben, az városban bészállottunk. Azalatt az német mind puskálódozált az várbul, azminthogy resolutus is, vér nélkül meg nem adja. Beérkezésünktül fogva már egynehányat gyalogink elejtettek és már szerivel készülünk az jövő éjszakai ostromhoz "

4N Amint egyébként a várbeliek visszavertek. Szeptember 5-én, 6-án Szuhay és vezértársai a nyíregyházi táborban időznek. A tábor helyének a megállapításához a ma is élő Strázsa domb elnevezés ad fogózót. A várostól keletre húzódó dombvonulat legmagasabb pontja, ahonnan jól megfigyelhető a löki, eszlári és tokaji út mindegyike. Ez azért volt fontos, mert Spankau éppen ekkor Tokajban, serege Rakamazon tartózkodott.

415 A dombvonulat tövében húzódott el a Kiss Lajos által még emlegetett Kettős tó, mely akkor az Ér pataknak köszönhetően még élővíz volt, mire a lovak miatt a tábornak égető szüksége volt. Szuhayéknak a szeptember 5-i, Teleki Mihályhoz a nyíregyházi táborban írt leveléből megtudjuk, hogy azért jöttek el Kálióból, mert értesülésük szerint Spankau, Barkóczy és Barakonyi Kalló megsegítésére szándékoztak jönni. A várat egyébként körülzárták, a kommendáns megígérte, nem fog ellenségeskedést kezdeményezni

416 Másnap a vármegyének írnak Szuhayék, megindokolván a hadjárat szükségességét, követet kérnek, „ tudván nagyságtok és kegyelmetek, ez velünk lévő hadak élés nélkül semmiképpen nem lehetnek, várjuk vala aziránt is az nagyságtok és kegyelmetek becsületes provízióját (gondoskodását) és késedelem nélkül való adminisztrációját, miben múlt el mindazonáltal, nem tudhatjuk, hogy azért eziránt is az hadak megfogyatkozván, az föld lakosinak nagy kárával és fogyatkozásával magának és lovainak élést ne kínszeritessenek kimeneteiivei keresni".

417 A vármegye azonban nem állt szóba velük. így aztán a felkelők kényszerítve voltak maguk gondoskodni magukról. Baktára és Vajára Szuhay levelével mentek, de kevés hely volt, ahol csak a ténylegesen szükséges élelmet vették volna el. Inkább lehet mondani, hogy raboltak, sőt pusztítottak. Főleg méneseket, szarvasmarhát, kondát hajtottak el, hogy Debrecenbe vagy török területre hajtva, ott eladják. A kállóiak közül Fekete János felkatona, Ábrahám Istók és Pusztai János nevét jegyezték meg a kifosztottak, Nyíregyházáról pedig Disznós Mihály felkatona és Wass Márton katona neve maradt emlékezetes. Míg azok Leveleken, Ramocsaházán sarcoltak s Ramocsaházy Istvánnak elhajtották ökreit, lovait, juhait, 414 Uo. 281. 415 SZSZBML, IV. A. I. Fasc. 90. No 84. 1672. 416 Teleki, 1905-1926. 6. k. 285. 417 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 90. No 55. 1672.