Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

főgenerális uram őkegyelme levelét, akiben őfelsége, az mi kegyelmes urunk ezaránt való választételére referálván magát, hogy az végházak annak az földnek nagy romlásával pusztulásra ne jutnának, afféle felkérendő vitézlő rendeket, az őkegyelme híre és engedelme nélkül ki ne adjon. Mentségül vévén azért őkegyelme magának mind főgenerális uram őkegyelme levelét, s mindpeniglen, ami legnagyobb, az őfelsége kegyelmes parancsolatját is, midőn az elmúlt napokban, némely felkért jobbágyságból álló gyalogokat ki nem adott iuxta articulum Regni superinde conditum (az ország erről hozott törvényei szerint), konvinkálta (bizonyította) kegyelmetek és pro executione már egyéb az adjudicata és exmissionalis levélnek kiadásával nem restálna (a végrehajtásnál ítélet levél és kibocsátó levél maradna el). Tudva lévén peniglen kegyelmeteknél, sőt az okoskodás is azt hozza magával, hogy aki kötelesség alatt vagyon, kiváltképpen efféle tisztben, mind őfelségének, az mi kegyelmes urunknak, s mind peniglen főgenerálisának, hiti szerint obediálni (engedelmeskedni) kell, aminthogy Sennyey Ferenc uramnak őkegyelmének is ezaránt ezt kell követni. Akihez képest ez le velőnk által akarónk kegyelmeteket rekvirálnánk és nagy szeretettel kérnőnk, hogy kegyelmetek addig, amíg mind őkegyelme részéről választ nem veszünk, hagyja in suspenso azon dolognak exekucióját (függőben a dolognak végrehajtását)/

47 Az elmúlt évben már feltűnt a Szepesi Kamara, mely ennek az országrésznek a pénzügyi dolgait intézte. Ebben az évben figyelemmel kíséri a kisvárdai és kallói őrség ellátását is, figyelmezteti a vármegyét, hogy a kállóiak nem kaptak ellátást,

342 hogy ne engedje az arany és a tallér török földre kerülését. 43 A Szepesi Kamarával kapcsolatosan először bukkan fel Fodor János neve, mint aki kallói harmincados és 344 postamester. A várban Löben helyetteseként az év elején, mint kisebb rangú kommendánst, először Georg Christoph von Wedellt találjuk, aki a télen fázott tűzifa hiánya miatt,

345 tavasszal pedig épületfát és vesszőt kért, nyilván a paticsfalak javításához.

346 Az év végén viszont már egy bizonyos Johannes Till intézkedett.

347 Az elkövetkező 1667-es év Kallóban szinte semmi változást nem hozott. A béke, a márciusban elhunyt Wesselényi nádor szavaival valóban jég hátán épült békesség volt, de béke. A törökök hódoltatásukat következetesen folytatták, szívták a jobbágyság életerejét, a mi őrségeink, de szervezett csoportok is, minden tilalom ellenére bejártak a török bírta területekre, állatokat hajtottak el, s váltságdíj reményében foglyokat ejtettek. Csáky Ferenc egy leveléből így arról szerezhetünk tudomást, hogy a végbeliek „török foglyokat a végházakon kívül imitt-amott lappangtatnak".

348 És természetes, ezt tiltja. Kalló is a szokott életét élte, a főkapitány talán itt sincs egész évben. A német Löben őrnagy, mikor tavasszal visszatért 1 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 84. No 66. 1660. 2 Uo. Fasc. 84. No 81. 1666. 3 Uo. Fasc. 84. No 109. 1666. 4 Uo. Fasc. 84. No 51. 1666. 5 Uo. Fasc. 84. No 106. 1666. 6

Uo. Fasc. 84. No 103. 1666. 7 Uo. Fasc. 84. No 101-102. 1666. 8

Uo. Fasc. 85. No 64. 1667.