Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
Kossuth és kora a források tükrében - Galambos Sándor: Böszörményi László, a „Kis-Kossuth”. Párhuzamok és kapcsolódási pontok
Böszörményi vált. Szekfü Gyula szerint „... szónoklatával és önálló gondolkodásával tűnt ki". ]2 Parlamenti felszólalásaiban szót emelt a főispáni karnak a választásokra gyakorolt nagy befolyása ellen, tiltakozott az ellen, hogy a papság politikát hirdet a szószékről. A nemzetiségi kérdésben „demokrata szabadságot" kívánt. A közös ügyeket kidolgozó 67-es bizottságról szóló vitában Böszörményi 1866 márciusában nyilvános üléseket követel: „Semmi nyilvánosság az országban, sőt mondani lehet, jóformán félrevezetett nyilvánosságunk van, nincs hatósági élet, a sajtó... nem teszi azt a szolgálatot a haza érdekében, mit tőle méltán el lehetne várni. " 13 Böszörményi tehát gyakran szót emelt a demokratikus, polgári viszonyok kialakításáért, megerősítéséért, de legnagyobb erővel a kiegyezés ellen folytatta a harcát. 1867 februárjában jelentették be az Andrássy-kormány megalakulását. Böszörményi rögtön indítványozta az országgyűlés feloszlatását, majd új összehívását. így indokolt: „... nyerjen alkalmat a nép, hogy 18 évi elnyomás után a köztörvényhatósági élet és szabad sajtó jótékonysága alatt magát némileg tájékozhassa a legdrágább érdekeit fenyegető rendkívüli átalakulás iránt, melyről a múlt választások alkalmával sejtelme sem lehetett". 14 Javaslatát azonban a többség elutasította. Az utolsó elkeseredett kísérletet a kiegyezés meghiúsítására 1867. június 4-én tette meg társaival együtt, amikor a koronázás elhalasztását kérték, mivel sem az ország területi épségét, sem az önálló, független alkotmányt nem állították helyre. Ezt az indítványt is elvetették, s 4 nap múlva Ferenc Józsefet királlyá koronázták. A parlamenti keretek tehát elégtelennek bizonyultak az ország teljes függetlenségét kívánók számára. Böszörményi más területeken, más formában próbálta a számukra - és Kossuth számára - elfogadhatatlan kompromisszumot támadni. Az elérhető legszélesebb nyilvánossághoz fordult. 1867. április elején jelent meg először a Magyar Újság című napilap, amelynek irányvonalát szerkesztőként döntően meghatározta. A kiadó Heckenast Gusztáv volt. A kétezres előfizetői létszám a legnagyobb orgánumokéval vetekedett. A rovatok a közélet szinte minden területét felölelték. Általában az első oldal, a „vezércikk" váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Ezt többnyire maga a szerkesztő vagy a főmunkatárs, Vajda János írta. A nyilvánosság tájékoztatását szolgálták a részletes országgyűlési tudósítások. A „Nép szava" rovatban olvasói levelek kaptak helyet. Az egész lap arra törekedett, hogy a közvéleményt aktivizálja. 1867 októberétől a demokrata körök szervezésének adtak fórumot a lapban, sőt, A nép zászlója címmel Szekfű Gyula: Az öreg Kossuth. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Bp., 1952. 368. Az 1865-dik évi december 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Pest, 1866-68. Szerk. Greguss Ágost. 1. k. 56. Magyarország története. Bp., 1979. Szerk. Katus László. 6/1. k. 762.
