Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Katona Csaba: Botrányos tisztújítás a reformkori Szabolcs vármegyében - ahogy Kossuth látt(att)a

3. A Törvényhatósági Tudósítások Mit is takart ez az országos publicitás a reformkor viszonyai között? Ezt néhány olyan adattal meg lehet világítani, amelyek viszonylag éles kontúrokkal jelölik ki a Törvényhatósági Tudósítások „actio radius"-át. 1836 - tehát az általunk vizsgált év végén a Törvényhatósági Tudósítások előfizetői jegyzékére Kossuth 137 tételt vett fel.

32 Az előfizetők 25 pengő forint ellenében egy félévre rendelték meg a Törvényhatósági Tudósításokat. Közülük - a teljesség igénye nélkül - feltétlenül érdemes megemlíteni néhány nevet: báró Wesselényi Miklós, Klauzál Gábor, Fáy András, Deák Ferenc, gróf Széchenyi István, gróf Batthyány Kázmér. De talán a fent említett, országosan is ismert élvonalbeti politikusoknál is fontosabb volt, hogy a megrendelők közé tartoztak az olyan, a vármegyei közéletben vezető szerepet játszó, gyakorta - méltatlan módon - „másodvonalbelinek" nevezett politikusok, mint pl. Bezerédj István Tolnában, Rohonczy Ignác Sopronban, gróf Mikes János Kolozsvárott, Újházy László Kassán, gróf Ráday Gedeon Pesten stb. Ugyancsak - divatos közhellyel élve - közvélemény-formáló szerepe volt annak, ha egyesületek rendelték meg a lapot: elsősorban a pesti Nemzeti Casino, aztán a Honti Casino Ipolyságon, a „Casinotársaság" Pápán, Miskolcon, Szegeden, Komáromban, vagy az Olvasótársaság Nagykőrösön. Közgyűjtemények is akadtak a megrendelők között: „ TfekintetesJ nemes Tolna vármegye levéltára Sexardon" vagy Komárom vármegye könyvtára. Jelzésértékű politikai állásfoglalásként értékelhetjük, amikor egy-egy megye mint testület rendelte meg a lapot, így pl. Bars, Krassó, Nyitra, Ugocsa, Nógrád, Pest, Arad, Zala. Nyilvánvaló, hogy ezeket a példányokat nem csupán egy-egy ember olvasta, így a 137 megrendelőt nem abszolút számnak kell tekinteni, hanem az olvasók minimumaként kell számolnunk vele. A kézírásos lap olvasottsága rövidesen növekedett, 1837-ben már 160 másolatban terjedt.

33 Nem kétséges: az adott korszak alfabetizációs viszonyai között ez országos lefedettséget jelentett a politikai közvéleményt tekintve. Ezt az állítás végül még egy adatsorral támasztjuk alá. Kossuth az 1832-1836. évi országgyűlés feloszlatását követően egyebek között az alábbiakat kérte fel lapja levelezőjének: Pázmándy Dénes (Komárom vármegye), Rohonczy Ignác (Sopron), Bezerédj István (Tolna), Deák Ferenc (Zala), Palóczy László (Borsod), Újházy László (Sáros), Pfannschmid /Zsedényi/ Ede (Szepes), Beöthy Ödön (Bihar), Klauzál Gábor (Csongrád) és Kölcsey Ferenc (Szatmár).

34 Kétségtelen, hogy van átfedés a megrendelők és a levelezők 32 KLÖM, VI. 1039-1044. 33 Uo. 1044. 34 Uo. 465.