Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Katona Csaba: Botrányos tisztújítás a reformkori Szabolcs vármegyében - ahogy Kossuth látt(att)a

Ferraris Bódog akarata végül érvényesült, előbb Szabó Miklós, majd a csak másnap Szombathelyre érkező Vidos József is letette az esküt.) Sajnosjóval partikulárisabb események is elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy botrányba fulladjon egy-egy tisztújítás vagy követválasztás. Erre kiváló példa Békés vármegye tisztújítása 1843-ban. Gyulán, a vármegye székhelyén jelen volt Békés vármegye és Békéscsaba későbbi kiváló történetírója, Haan Lajos evangélikus lelkész is, aki naplójában ekképp örökítette meg a Simay Kajetán

16 győzelmével végződött alispánválasztás után történteket, kellően érzékeltetve a megyegyülés hangulatát: „Amint az alispánt megválasztották, a többi választás már csendesebben ment. Csak mikor a biztosok választására került a sor, akkor kezdődött megint az iszonyú lárma és ordítás. Ketten voltak kijelölve: Jeszenszky Sándor és Kunos János. Az egyik párt felkapta Jeszenszkyt, a másik Kunost, s több mint fél óráig hurcolták őket fel s alá az udvaron, állandóan ordítva: Jeszenszky! Kunos! A két szegény ember sápadt volt, mint a fal. Néha oly közel hozták őket egymáshoz, hogy a fejük csaknem összeütődött. Egyszer, valószínűleg a sok ide s tova hurcolástól elkínoztatván Kunoson emberi dolog történt: elpisilte magát! Nem kellett ennél több. A kortesek, kik hurcolták s kiknek kezein végig csorgott a nem várt nedv, egyszerre levetették, s elkezdték kiabálni, „pfuj! húgyos! nem kell húgyos!" így lett vége a komédiának, s Jeszenszky maga maradván a síkon, győzött. "

17 A tisztújítások rendjét a fennálló törvények meglehetősen nagy vonalakban szabták meg.

18 A reformkorban a III. Károly idején hozott 1723. évi LVI. és LVIII. törvénycikk volt érvényben a megyei tisztújításokra vonatkozóan. Az LVI. tc. előírta, hogy a főispánoknak minden harmadik évben tisztújítást kell hirdetnie és azt meg is kell tartani. A törvény azt is előírta, hogy a tisztviselők a megyei nemesek sorából kerülhetnek csak ki, birtokosoknak kell lenniük, de nem lehetnek elkötelezettek adott Simay Kajetánt (1790-1846) az 1843. július 3-i tisztújító közgyűlésen választották alispánná, ezt a pozíciót haláláig töltötte be. Haan leírása ennek a tisztújításnak az eseményeit örökíti meg. Simay pályafutására nézve Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. In: Főispánok és alispánok. Szerk. Erdész Ádám. Gyula, 2002. 176-178. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből, 8.) Haan Lajos naplója. Részletek. Szerk. Papp János. h. n., é. n. [Békéscsaba, 1971.] (a továbbiakban Haan, é. n.) 18. (Bibliotheca Bekesiensis, 6.) A reformkor egyik szabadelvű „vezérvármegyéjét", Zalát illetően általánosságban is példaértékű elemzést ad Molnár András: Zala megye közigazgatása 1790-1848. In: Zala megye archontológiája 1138-2000. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. 61-79., különösen: 63-70. (Zalai Gyűjtemény, 50.); Vas megyére nézve Tilcsik, 2000. 19-38.; A megyegyülések szavazási rendjéről összefoglalóan Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyüléseken 1848 előtt. In: Fejér megye történeti évkönyve, 7. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1973. 124-137.