Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Takács Péter: Kossuth és Szabolcs megye

Tudósításokban. A polgárosító törekvéseket ők képviselték, és hozzászólásaik tartalma, logikája, szerkezete, stílusa is messze felülmúlta a szabolcsi követekét. A szabolcsi követeknek az Országgyűlési Tudósításokban történő szerepeltetése mellett külön kell szólnunk arról az emberi, politikusi kapcsolatépítésről, amit Kossuth előrelátóan és tudatosan szervezett. Ezzel alapozta meg politikusi, publicisztikai pályájának a következő szakaszát, a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésének elkövetkező tíz hónapját. Ezeknek a kapcsolatoknak a genezise az eperjesi és sárospataki jogi kurzusokig nyúlik vissza. Törzsét azonban azok a személyes barátságok alkották, amelyek Pozsonyban köttettek. A Törvényhatósági Tudósítások 1836 júliusától 1837 májusáig jelent meg, ugyancsak kéziratos formában. Olyan nagy tekintélyű egyének küldték tudósításaikat a lap számára, mint Szatmárból Kölcsey Ferenc, vagy Zalából Deák Ferenc. Szabolcs megyéből Kossuth a helyi közéletben később jelentős szerepet vállaló Inczédy Györgyöt nyerte meg tudósítónak, aki a nyíregyházi nemesek hadnagya, majd Nyíregyháza polgármestere lett. Az alkotmányvédő ellenzékisége által elhíresült, a nemesség adómentességét oly hevesen védő, de a rendi alkotmányt megsértő Bereg ellen szankciót követelő Szabolcs megye Inczédy György személyében nemcsak szorgalmas tudósítót adott Kossuthnak, illetve a Törvényhatósági Tudósításoknak, hanem néhány figyelmet érdemlő eseménnyel is meglepte a szerkesztőt és lapjának olvasóit. Szabolcs megye nemesi közönsége az országgyűlés befejezését követően, 1836. június 14-15-én tisztújítást tartott. A nemesség két pártra szakadt. Az egyik Patay Istvánt és Kállay Pétert kívánta első-, illetve helyettes alispánnak megválasztani. A másik párt Kállay Gergelyt kívánta az alispáni székbe. Kállay Gergely - látván az ellentábor többségét - hajlandó lett volna jelölését visszavonni, ha Patay István is ezt teszi. Kállay Gergely jelöltjei az első- és helyettesi alispáni posztra Vay János és Jármy Imre lettek volna, a Pozsonyból nemrég visszaérkezett megyei követek. Nem részletezzük most a kialakult helyzetet és a történteket. Bene János egyik, a Szabolcs-szatmári Szemlében megjelent tanulmányában ezt már évekkel korábban megtette. A lényeg, hogy a tisztújítás során a Patay és Kállay Gergely pártja kisebb háborút vívott egymás ellen. 1836. június 13-án, a délután négy órától este hét óráig tartó randalírozás során 10 ember meghalt, „több mint 135 tetemesen megsebesíttetett". Kossuth a hír vétele után - a már szétküldésre váró Törvényhatósági Tudósításokban - minősítette az esetet, és a következő számban részletes beszámolót ígért. Érdemes idézni a szerkesztő álláspontját: „Az eset borzasztó, de tanúságos, s ingert ad előre gondoskodni - a nemzeti legszebb jogok egyikét undok fertőztetéstől megóvandó - oly eszközökről, aminőkről rendelkezni Zabolch is a veszedelem után célba vett. "