Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Czövek István: Oroszország és a Rákóczi-szabadságharc

1710. november 9-én az Oszmán Birodalom hadat üzent Oroszországnak, s ettől a pillanattól kezdve az orosz külpolitikában a lengyel szövetség és a magyar diplomácia súlya érthetően ismét megnövekedett. A cári hadvezetőség valószínűleg átgondolatlanul azt tervezte, hogy a lengyel csapatokat a dunai hadjárathoz helyezi át. A lengyel respublika azonban nem volt hajlandó lengyel katonaságot küldeni Moldvába, jóllehet a török veszély megkívánta volna, hogy a török határon lengyel-litván csapatokat helyezzenek el. Rákóczi azt javasolta I. Péternek, hogy „amennyiben Oroszország támogatja őt Erdélyben, akkor a magyar királyság »oroszhitű« lakosságát átviszik Oroszország fennhatósága alá, az ő példájukat pedig követni fogják az Oszmán Birodalom pravoszláv alattvalói. Orosz részről Rákóczinak feltehetően 12 000főnyi csapatra vonatkozó ígéretet tettek, amennyiben a francia-magyar közreműködés békét eredményezne ". Minden jel szerint császárellenes tervként kell értelmeznünk azokat a Rákóczinak tulajdonított elképzeléseket, amely szerint a cár átadja neki a szerb, a moldvai és a magyar egységek feletti parancsnokságot és őt teszi meg a kárpát-dunai fejedelemségek és Magyarország fejének. Viszont igaz az is, hogy a magyar diplomácia párizsi és benderi aktív tevékenysége - XIV. Lajos és XII. Károly negatív magatartása miatt - nem vezetett a kívánt eredményre. 1711-ben a bécsi kormány elhatározta, hogy végső eszközhöz nyúl, merényletet szervez az orosz udvarban tartózkodó magyar vezetők ellen, vagy legalább eléri, hogy államellenes bűnösökként adják ki őket. Az orosz kormány 1711 augusztusában demonstratív módon megszervezte Rákóczi védelmét, és kíséretet biztosított Rákóczi, Bercsényi valamint családjuk részére. Ha tisztázni kívánjuk a magyar kérdés helyét az orosz külpolitikában, kiindulhatunk abból a történészi álláspontból is, miszerint Rákóczi „félreismerte a helyzetet, amikor a politikában erkölcsi és méltányossági tényezőket is figyelembe akart venni, s ezt partnereitől is elvárta volna" )^ De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy 1700 és 1711 között az orosz állam alapvető birodalmi érdekei az északi és a török háború területeivel voltak kapcsolatosak, ezek az érdekek északról és délről megkerülték a Kárpátokat, így a Duna medencét is. Az orosz külpolitika homlokterében különleges módon előtérbe került a nyugat-európai nagyhatalmakkal kialakítandó diplomáciai kapcsolat, továbbá a lengyel szövetséggel, Szászországgal, Dániával létrehozott együttműködés. Ezzel együtt vitathatatlan tény, Magyarország, Oroszország és Lengyelország kísérletet tettek arra, hogy erejüket egyesítsék az osztrákok ellen. A Ifj. Barta János: Nyugat-Európa és Rákóczi. História, 2003. 3. sz. 7-12.