Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Czövek István: Oroszország és a Rákóczi-szabadságharc

Ferencnek, az utóbbit Sarolta Amáliának hívják. „Az ifjú férj mostmár uralkodói rokonságát mozgósítva indítja meg az eljárást a német birodalmi hercegi cím elnyerésére, és ez év decemberében feleségével együtt visszatér Magyarországra. "

5 Ami Pétert illeti, 1689 januárjában az anyja, Natalja Nariskina megházasította. Ekkor Péter alig több mint 16 és fél éves. A választás egy bizonyos Jevdokija Lopuhinára esett, aki tipikus moszkvai családból származott. Az esküvőnek sokak szerint azért volt igazi jelentősége, mert a korabeli viszonyok között a házasságra érett fiatalembert felnőttnek számították, így ettől kezdve „okafogyottá vált a kiskorú cár feletti gyámkodás". 1690-től viszont már a német negyedből választ szeretőt Anna Mons személyében, akinek apja holland aranyműves. Míg Rákóczi német-itáliai útja során szerez tapasztalatokat és házassága révén igyekszik megerősíteni pozícióját Európában, Péter Hágában és Bécsben törökellenes szövetségre próbál buzdítani. Lipót császárral folytatott tárgyalásai során személyesen bizonyosodott meg arról, hogy a spanyol örökösödési háborúra készülődő országokban nem tud a szultán elleni háború folytatásához partnert találni. Hazafelé találkozott az új lengyel királlyal, egyben szász választófejedelemmel, II. Ágosttal. Elvben meg is egyeztek a közös harcban, Ágost javaslatára immár Svédország ellen. „Rákóczinak — akárcsak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában Kossuthnak — a semmiből kellett megteremteni a nemzeti állam diplomáciai szervezetét", szemben a Habsburg Birodalom magas szintű, állandó követségekkel dolgozó diplomata testületével. Az ország akkori állapota kikényszerítette, hogy az új európai viszonyokkal számoló külügyi apparátust alakítson ki mindenekelőtt Ráday Pál és számos tapasztalatlan, de annál tehetségesebb fiatal részvételével. Péternek ezzel szemben csak újjá kellett szerveznie a külügyi kollégiumot, ehhez képes volt a legtehetségesebb szakembereket kiválasztani, ugyanakkor mivel féktelen erőszakos, nagy haragú cár volt, a legkedvesebb embereit is megverte. Péter belátta, ha tévedett, a bonyolult diplomáciát igyekezett saját kezében tartani, személyesen vett részt a tárgyalásokon, amit gyakran fűszereztek lakomák. Elve volt, hogy mindig egy dologra kell koncentrálni, és ez alól csak az Északi-háború volt a kivétel. Tehát, ha feltesszük azt a kérdést, miképp alakultak Magyarország kapcsolatai Oroszországgal, valamint a vele 1704 óta örök védelmi szövetségben álló Lengyelországgal, akkor az előbbiekben vázolt körülményekre is tekintettel kell lenni. A vizsgált időszak 1707-el kezdődik. R. Várkonyi, 2003. 27.; Benda Kálmán: Rákóczi és az európai hatalmak. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Szerk. Benda Kálmán. Bp., 1980. 28.