Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Czövek István: Oroszország és a Rákóczi-szabadságharc
orosz-magyar szerződés létrejött, nagy jelentőséggel bír. Tudjuk, hogy XIV. Lajos, bár Franciaországnak komoly érdekei fűződtek a magyar felkelés sikeréhez, hiszen hátba támadhatta a Habsburg Birodalmat, mégsem szánta rá magát, hogy hivatalos szövetséget kössön a felkelt magyarokkal. Feltehetjük a kérdést: miért nem? A válasz XIV. Lajos korának hatalomelméletével magyarázható. Ennek lényege - ahogy többen ezt már számos munkájukban kifejtették -, hogy csak az Istentől származó, minden vitán felül álló hatalom az elfogadható. Ha az ellenfél is rendelkezik ilyen jogosítvánnyal, azt teljes jogú (uralkodói) partnernek kell elfogadni. 1703-1711 között a Rákóczi-felkelés az alattvalók harca volt, s mint ilyen, jogtalannak minősült. Ebből következik tehát az a tény, hogy Rákóczi diplomáciai kapcsolatot létesíthetett a francia és egyéb feudális uralkodókkal, de szövetséget nem kötöttek vele. 1 Vitatható ugyanakkor az a történészi felfogás, mely szerint a francia diplomácia, vagy még inkább XIV. Lajos külügyi horizontja meglehetősen korlátozott volt. Mindenesetre Nagy Péter nagyvonalúbban látta ezt a kérdést még akkor is, ha Rákóczi és Péter szövetségük megkötésénél természetszerűen saját érdekeiket nézték. Tehát valójában mi motiválta a két uralkodót, mit hoztak magukkal a nagy események időszakában? Rákóczi és Péter ilyenfajta összevetésével a történészek idáig nemigen foglalkoztak. Vitathatatlan tény, a Rákóczi-felkelés lokálisan meghatározott volt az európai szövetségi rendszerekben, hiszen a mozgalom Habsburg-ellenessége kötelezően a franciák oldalára állította. De szintén erre a következtetésre juttatta a vezérlő fejedelmet őseinek politikája. Gondoljunk csak I. Rákóczi György, vagy a költő-hadvezér Zrínyi Miklós diplomáciájára. Péter uralkodása ezzel szemben belenő Szórja társcárnő, s bizalmasa, az akkori orosz udvar leginkább européer, Vaszilij Golicin által kidolgozott európai politikájába. Ennek lényege a lengyelekkel kötött 1686-os örökbéke, amely egyúttal jogilag is Oroszországnak juttatja Kijevet, és ezen túlmenően Moszkva tagja lesz - bármilyen különös vallási szempontból - a törökellenes Szent Ligának. Az is igaz viszont, hogy a katonai szövetség kötelezettségeket ró az oroszokra. A Krímben, a Szent Liga hadjáratának mellékhadszínterén, a cári csapatoknak kellett feltartóztatni a krími tatárokat, s ezzel bevallottan biztosították a Habsburg-lengyel főseregek hátát. Péter már cárként tovább folytatja ezt a külpolitikát, és elődje két kudarcán okulva szárazföldi és tengeri erők együttes bevetésével elfoglalja Azov török erődjét. Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Szerk. Benda Kálmán. Bp., 1980. (a továbbiakban Köpeczi, 1980.) 18.
