Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Csatáry György: Beregszász a Rákóczi-szabadságharc idején

kapott évente. Szegényes állapota miatt 1732-ben kénytelen volt az uradalomnak eladni a katolikus templommal szemben álló házát. Végül 1736-ban szegényen hunyt el.

18 Meg kell emlékeznünk a beregszászi kurucokról is, akik itt léptek be katonának. A zászlóbontás idején többek, pl. Virág Mihály és Csók István lovasok, Csorna János, Darmay Ferenc, Egri János, Kopasz Pál, Szabó Pál (elhunyt) hajdúk, Verböczi András lovas, Hentes Rácz András, Zsámbokréti Szabó György, Batta János hajdú (elhunyt), Kántor András lovas, Mokcsai István hajdú, Philip Péter lovas Erdélyben, Seres Pál, Szabó András (elhunyt), Csörke György hajdúk, Csőrke Mihály és Tibor István lovasok, Bélai János, Nagy István, Talicska Samu, Vékony István, Pócsay Ferenc és Magyar János hajdúként teljesítettek szolgálatot. Rákóczi inasa, Ötvös Mózes is beregszászi származású volt.

19 Dokumentumaink szerint 1704-ben két beregszászi hajdú, Szabó András és Ballá János esett el a szatmári vár ostrománál. A korabeli Mustrakönyvekben is említődnek beregszásziak. Innen származott Erdődi Sándor strázsamester, aki 1706-ban „Károlyi Sándor Úr Őnagysága Comandójában " harcolt 30 évesen. Dasaki Ferenc és Bujdosó János is Károlyinál szolgált Erdődihez hasonlóan egy karddal és egy puskával. Gönczi György és egy Lóczy nevű hajdú szintén e városból származott. Esze Tamás ezredében az 1706. évi állapot szerint nem találunk beregszásziakat, de szépszámmal képviseltették magukat a környező falvak lakói. Rákóczi a szabadságharc során gondoskodott a harcban megsérült kurucokról, azoknak özvegyeiről. 1706. szeptember 25-én folyamodott a fejedelemhez Nagy Márton,

20 aki a beregszászi zászlóbontás napján állt be a felkelőkhöz, a harcokban elveszítette szeme világát, ezért elbocsátását kérte a fejedelemtől. Rákóczi személyesen utasította, hogy vizsgáltassa meg magát az illetékes főtisztnél, mivel elbocsátása csak így lehetséges. 1705. december 22-én Kismarjai Tibor István, beregszászi lovas katona özvegye kért segítséget Rákóczitól. Az Ardó utcában laktak. A folyamodvány szerint férje a klimieci táboron csatlakozott a felkelőkhöz, onnan küldte a fejedelem Diószegre azzal a feladattal, hogy a felkelésre kész diószegieknek juttasson el üzenetet. Rákóczi nyolc rajnai forintot rendelt az özvegynek.

21 A beregszászi Kárpátaljai Állami Levéltárban rendelkezésre álló iratok igen szűkszavúak a várossal és a vármegyével kapcsolatosan, számuk is alig éri el a tízet. 18 Csatáry György: Beregszász és környéke a Rákóczi-szabadságharcban. Kárpátaljai Szemle, 1997. 4 sz. 19 Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. Ungvárott, 1882. III. kötet. Beregszász története című fejezet (a továbbiakban Lehoczky, 1882.) 20 Esze, 1955.346-347. 21 Esze, 1955.263-264.