Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Balogh István: Szabolcs vármegye adózása (1699–1703)

Az értesítés szerint a legfőbb hatóság a bécsi udvari kamara, a magyarországi adóügyeket a pozsonyi magyar kamara, annak budai és kassai kamarai subdelegata commissioja [albizottsága] intézi. A sikeresebb működés, „az eddig kiadott kegyes rendelkezések maradék nélküli végrehajtása, a kincstár érdekének felügyelete, s a vármegyék ellenőrzése céljából" a már korábban kinevezett ülnökök mellé az udvari tanács egy tagját, egy főurat is kinevez az uralkodó. A kassai subdelegata commissio eddigi assessorai mellé a nádor egyenlő jogokkal felruházott tanácsost és egy főbiztost fog kinevezni. Az új szervezet hetenként három délelőtt ülésezik, a tanács tagjai az ülnökökkel egyenlő fizetést kapnak. Ha saját gazdaságuk miatt nem lehetnek jelen az üléseken, helyettest bízhatnak meg.

45 A három millió forintos kivetésről szóló királyi leiratot a vármegye július 11-én tartott közgyűlésén „alattvaló hűséggel fogadva, teljes egészében tisztelettel olvasták fel és hirdették ki". A három millió forintból a megyére kivetett repartitiót a jobbágyoktól kell beszedni. Ugyanezen parancs szerint a földesurakra jövedelmük szerint kivétel nélkül fogyasztási adót [accisa] kell kivetni. A közgyűlés még határozatot fogadott el arról is, hogy a sókereskedés és a nemesekre kivetett adó ügyében átírnak Abaúj, Sáros és Zemplén megyék közönségéhez és levelet írnak a főispánnak is. Az augusztus 7-én tartott közgyűlésen felolvasták a főispán és Zemplén megye válaszlevelét és - amint az ezzel kapcsolatos alábbi határozatból kitűnik - talán a többi felső-magyarországi megyékét is.

46 Sajnos ezek a levelek ma már nem találhatók a levéltárban. A határozatot megelőző lapokon [223-224. fol.] a május vége és július 11. között hozott határozatok teljesen ki vannak törölve. Augusztus 7-én Tason [Nyírtass] tartott közgyűlésről szóló bejegyzés tömör fogalmazása sejteti, hogy mind az új adókivetés, mind a só ügye nagyon elkeserítette és aggódással töltötte el a megye rendéit. Az év első hónapjaiban a zavargások miatt hozott több határozat nem sok jót ígért, de az is lehet, hogy a megye rendéi előzetes óvásnak szánták a bekövetkezendők esetére. A szándékosan homályosan megfogalmazott és az előzmények, valamint a hivatkozott, de most már előttünk ismeretlen levelek és folyamodások hiányában csak annyi világos, hogy abban reménykedtek: az uralkodó könnyít a korábbi terheken, de ehelyett az új, 630 019 rénes forint 60 dénárnyi kivetés a végső kétségbeesésbe kergette őket, féltek, hogy az új csapás, a rájuk kényszerített, erejük feletti teher elviselésére nem lesznek képesek. A sokszori panasz hangoztatása ellenére az utolsó falat kenyértől megfosztva az újabb nyomorgatás miatt a szegény népnek semmi reménye sincsen a megmaradáshoz. A királyi felség 45 Prot. 17. fol. 220., 221/b. 1702. 46 Fasc. 3. No. 5. Bécs, 1702. jún. 20.