Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

részleteiben nem ismert okoknál fogva - az összeg jó egynegyede közben már „felhasználásra került". - A határozat szerint alapítvány formájában, iskolai célokra fordítják a váratlanul visszakapott pénzt, az iskolákat fenntartó egyházak lélekszámának arányában. Az evangélikus egyháznak 100 ezer forint jutott, s ennek az összegnek évi 5 %-os kamatát az éppen 1861ben megindított (újjászervezett) evangélikus algimnázium rendszeres támogatására rendelték. Ez a gyakorlat az első világháborúban pusztító inflációig maradt életben. (Itt a később Kossuth Lajos nevét viselő, ma is működő gimnáziumról van szó.) A polgármester Mintegy 165 éve kapott Nyíregyháza olyan mezővárosi minősítést, amellyel a polgármesteri hivatal, rang is együtt járt. Ennek biztosítása, előírása abban a privilégium = szabadalom levélben olvasható, amelyet V. Ferdinánd magyar király írt alá Ischl-fürdőben. 1837. Kisasszony havának, tehát augusztusnak 31. napján, és adományozott „a szabad és privilegizált Nyíregyháza városának". Az okmány paragrafusai közt olvasható, hogy „a választott közönség (=communitas, közösség) állandó hatvan tagokból áll, a választott közönség által voksok többségével birtokos lakosok közül, minden vallásra amely azonban mégis törvényesen bevett légyen - és állapotukra való tekintet nélkül, holtukig választandókból... Mind azon személyes és erkölcsi tulajdonságokkal bírjanak, mellyek a közhivatalokra alkalmazandóktól törvény által megkívántatnak... Ezen közönség tanátskozási üléseit a nép szószólójának, ki polgármesternek is neveztethetik, elnöksége alatt tartandja, s ezekben az egész város boldogságát tárgyazó fontosabb dolgokról tanátskozand." Ez a régi igény, - vagy talán csak maga a szó? - hogy t.i. a város vezetője a közönségnek, a népnek legyen a szószólója, az idők folyamán bizony, olykor feledésbe merült, pedig a kifejezésre már XV. századi adatunk is van. Mostanában, egyszerre svédből vett ombudsman-szóval