Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

és a Tarka-barka jeleneteiből ismerték. (Persze, ha a budapesti müsorkalauzt figyelmesen olvastuk, akkor már egész sereg műsoron levő darab szerzőjeként is rábukkanunk nevére, sőt ha valaki megerőlteti emlékezetét, akkor eszébe juthat Gádor Béla neve például a filmről is ismert Állami Áruház című operettből is...) Megkülönbözteti őt azonban ebbeli műfajtársaitól az, hogy nála sohasem az egyszerű bemondás, a körülményesen megközelített pointe a lényeges, hanem a kibontott, érdekesen előadott cselekmény, amely éppen nem a helyzetkomikum vagy a véletlen játéka útján keletkezett csattanót ad, hanem gondos, életteljes jellemrajz eredménye. így lesz ez a kötet igazán nyeresége a magyar szépirodalomnak. És külön hangsúlyoznunk kell hogy nem az úgynevezett szórakoztató lektürirodalomnak vagy a felületes jelzővel „könnyűnek" nevezett műfajnak. Terjedelmével, hangvételével, rendkívül gazdagon felépített jellemrajzaival is eltér a szokványosán szórakoztató stílustól. S ha nem tudná az olvasó, hogy az író azonos a Ludas Matyiban hetenként megjelent csattanós anekdoták írójával, sokkal könnyen elhinné és elfogadná ezt a könyvet újabbkori szépirodalmunk egyik legkiválóbb novelláskötetének. A „Néhány első szerelem története" oly író bemutatkozása, aki mélységes humanizmusával, a legnehezebb viszonyok között is megtalált életszeretetével, Voltaire kisregényeire emlékeztető rendkívül fordulatos és cselekményes történeteivel tulajdonképpen mindig ott jár az élet nagy kérdései között. Mintha csak folytatná azt a hangot, amelyet 16-17 éves korában. „Az élet elmúlása" című pályamunkájában pendíthetett meg először elvileg, és gyakorlatilag sikerült magas művészi erővel, szépirodalmi formában megzendítenie. (Mint ahogy erről ábrándozott tizenöt éves fővel, Zwick tanár úr vezette dalárdás korában az Útban a hírnév felé c. elbeszélésben.) Szívesen és gyakran járt Nyíregyházán. Amikor régi iskolája 1956-ban jubileumára készült, akkor néhányszor felkereste a Kossuth gimnáziumot, a szünetben a folyosón járkáló diákok találkozhattak egy középtermetű, vékony emberrel, akinek ugyan „nyugodtak a vonásai", de csillogó szemmel keresi magát, a régi diákot, aki akkor 33 éve elhagyta mint érettségizett a régi Alma Matert. A folyosó végén lévő tanterein nagy ajtaján