Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

kai, tudományos körökkel. A Budapesten megjelenő Apolló című folyóiratnak kezdettől fogva aktív munkatársa: ez a lap az összehasonlító irodalomtörténészek első magyar orgánuma. Erre a tényre, a szerkesztő Gál István és Sziklay László munkásságára emlékeztek a szakma hálás tanítványai, folytatói egy félévszázad múlva. A Fried István szerkesztette „Kelet-Európai századok" című kötetükben (1984). Ugyancsak Fried szerkesztette a Gondolat Kiadó most indult új sorozatának első kötetét: a „Közös dolgaink" sorozatcím alatt, Sziklaynak az „Együttélés és többnyelvűség az irodalomban" című cikkgyűjteményét (1987). Ez utóbbi egyben tiszteletadás a 75 évessé korosodott, változatlanul tevékenyen dolgozó, nemzetközi tekintélynek örvendő tudós és munkássága előtt, aki az irodalomtudományok doktora, magas kormánykitüntetések és külföldi tisztelgő elismerések tulajdonosa. E kötet utószavában Fried részletesen bemutatja Sziklay munkásságát. A temetésén elhangzott beszédekből tűnt ki, hogy még mennyi kötet van „sajtó alatt", amelyet ő szerkesztett, amelyben jelentős dolgozata vár megjelenésre. A régi nyíregyháziak azonban jobban emlékeznek arra az itt töltött hat és fél évre, amikor Sziklay a Kossuth gimnáziumban tanított magyart és franciát. Kollégista társa, a tragikusan meghalt Révész György a felsőkereskedelmi iskolában tanított, aki akkoriban hozott francia cserkésztáborokból címeket, nosza Sziklay is gyakoriatiasabbá teszi franciatanítását. A folyosó egyik ablaknyílásában javítgatja a diákok kezdetleges levelezőszövegeit; hetenként egy-egy délután maga köré veszi az érdeklődő felsős diákokat: velük a francia költészetet, a szimbolizmus mestereit ízlelgetik, az akkori hazai kortársaknak, Babitsnak, Kosztolányinak és Tóth Árpádnak a verseit elemzik, hallgatják, - s lesznek ezek a fiúk örök életükre irodalomkedvelő olvasók. Kisebb részük folytatja is Sziklay szakmáját: az első érettségizők közül hárman magyar szakos tanulmányokat kezdenek az egyetemen, és ugyanabból az osztályból három diákját készíti fel az Eötvös kollégiumi követelményekre, - sikerrel. A régi diákokkal nemcsak a találkozókon, hanem sok-sok egyéb szálon is tartotta a kapcsolatokat. így volt ez 1987 júniusában is, amikor részletesen megbeszélte a szervezőkkel: mikor érkezik a feleségével, hogyan várják, merre lesz a szállásuk az 50 éves találkozón, stb. De a sors kegyet-