Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

Gádor (Guttmann) Béla 1923-ban érettségizett itt, miután nyolc évig volt az iskola tanulója. A vékony Évkönyv csak hatot sorol fel névszerint az 57 érettségiző közül, s az egyik név az övé, mint aki jelesen felelt meg a követelményeknek. A két felső osztályban az akkori VII—VIII. osztályos diák mindig kap az év végén pénzjutalmakat „kiváló előmenetele és példás magatartása" miatt. Ezen kívül azonban 1921/22-ben a március 15-i ódapályázat 100 koronáját kapta meg győztesként; a Természettudományi Körben szintén pályázatot nyert „Magyarország ragadozó madarai" című dolgozatával, sőt a kör nyilvános ülésén felolvassa „Az élet elmúlásá"-ról írt tanulmányát is. A következő tanévben volt április 19-én az a Madách-ünnepély, amelyről egyik utolsó kötetében „A Buli" című írása számol be, utalva Vörös tanár úr alakjában a tragikusan elhunyt Fehér Gáborra. Családi hagyományként ebben az évben is megnyeri a márciusi ódapályázatot. Két évvel feljebb járó bátyja érettségiző korában szintén győztese volt ennek a pályázatnak (gondoljunk a kötet „Varsó bevétele" című fejezetére!). Ez az 1923-i pályázat különösen figyelemre méltó lehetett, mert az eredetileg kitűzött díjat Bogár Lajos, akkori iskolafelügyelő külön adománnyal bővítette ki. Az év végén pedig az iskola Bessenyeiről elnevezett önképzőköre külön jutalomban is részesítette a tevékeny diákot „kiváló köri munkáért". De rejtegetnek ezek az Évkönyvek még egy érdekességet: az érettségi előtt álló Gádor Béla negyedmagával tagja volt annak az iskolai csapatnak, amelyik a debreceni kerületi tornaversenyen „az összes futószámok első díját elhozta". így azoknak, akik mindenképpen keresik az epikai hitelt, a „Tornakor" c. elbeszélés valóság-alapját is megtalálják. Minden kötete tartalmaz olyan írásokat, amelyekben fel-felbukkan Nyíregyháza és a diákélet, A Néhány első szerelem története azonban afféle novellafüzér, mely finom társadalomrajz is az első világháború utáni nyíregyházi kispolgárságról. Diákszemmel írt elbeszélések ezek. Az a fiatalos frissesség, amellyel ezek a benyomások, élmények elénk kerülnek: mind a gimnazista diák szemlélete. A írói értékük, a humornak érett keserűsége az, ami a tapasztalt ember, a kiforrott művész sajátja. Az idősebbek írónkat főleg a Ludas Matyiből, a rádió konferanszaiból