Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

1935-től városunk főjegyzője, egyben polgármester-helyettes. Az erdélyi bevonulás után a belügyminiszter megbízza Felsőbánya polgármesteri teendőinek ellátásával. A nyíregyháziak ezt ideiglenesnek tekintették, ezért egy év fizetés nélküli szabadságra engedték, állását nem töltötték be, hiszen visszavárták. A következő évben azonban az ottaniak már szabályosan megválasztották, nem térhetett vissza, így nyíregyházi társadalmi funkcióiról is lemondott. Kivéve a Kossuth gimnázium felügyeleti szervének, a kormányzótanácsnak választott tagságát. Ezt a tagságát 1945 után nemcsak megújították, hanem Juhászt, már mint nyugalmazott polgármestert, az iskola másodfelügyelői tisztségével is megtisztelték. így Maurer Károly elnök-felügyelővel vezethették az iskolatanácsot az államosításig. 1960-ban vesztette el feleségét, 1971 októberében 77 éves korában ő is meghalt, az akkor már 25. számú öreg családi házban, az Ószőlő utcán. Hátramaradottal csak 1977-ig lakhattak ott: a városrész említett kiépítésekor kellett kiköltözniük. A régebbi nyíregyháziak szívesen emlékezhetnek rá. Mindenki Miskának, Miska bácsinak hívta, mert barátságos, jólelkű ember volt. Kedélyes arca, meleg sugárzású szeme mindenkit meggyőzött arról, hogy benne segítőkész ügyintézőre, barátra találhat. Népszerűségének egyik jele, hogy mindig igen korán kellett hivatalba indulnia, mert szó szerint úton-útfélen megállították vagy baráti szóra vagy valamilyen kérés előadására. Ahogy ősei, úgy ő maga is közszolgálati hivatalnok volt, nem pedig közigazgatási bérmunkás. Magatartására a napjainkban egyre ritkábban használt puritán jelző a legkifejezőbb: pontos munkavégzés, szakértelem, szigorú és megközelíthetetlen erkölcsi igényesség jellemezte. Bár csak adna a sors ma is minél több ilyen közéleti személyiséget városunknak, mint az említett Juhász fiúk voltak négy generáción át. Nagy Elek és várostérképei. Kállósemjénben született 1879. április 21én, ahol édesapja községi jegyző. Sárospatakon járt gimnáziumba. A dicső múltú iskolában töltött évek mély benyomást tehettek rá, mert az egyébként meglehetősen zárkózott mérnök el-elérzékenyült, ha régi isko-